Egy új kutatás szerint a kutyák a ritmusérzékünkre alapozva csóválják a farkukat
Az, hogy miért csóválják a kutyák a farkukat, gyakorlatilag folyamatosan az emberi érdeklődés középpontjában van. Rengeteg kutatás vizsgálta már, hogy mennyire változatos lehet a kutyák farkának játéka, és legalább ugyanennyi naiv elmélet is született az ügyben. Ugyanakkor, még mindig nem tudjuk pontosan, hogy miért csóválják a kutyák a farkukat.
A farokcsóválás azért is érdekes, mert a farkasoknál nem jellemző viselkedés. Ami pedig eltérő, az feltehetőleg a kutya külön evolúciója során alakulhatott ki. Azaz, a háziasítás folyamán. Ez pedig azt jelenti, hogy az emberrel való interakció következménye lehet. Egy új tanulmány érdekes megfigyeléseket tett ebből a szempontból.
Először is, mit jelent a farokcsóválás?
A kutya farka az emberrel való kommunikáció fontos eszköze. A vizuális jeleket kommunikációs jelzésekként használják mind az ember-kutya, mind a kutya-kutya interakciókban. Különösen a farok helyzete és a mozgása informatívak. Ezekből amelyekből az emberek a kutyák belső állapotára következtetnek.
Gyakori tévhit, hogy a farokcsóválás a boldogság jele. Pedig nem egyértelmű, mivel a farokcsóválásnak sokféle típusa létezik. A testbeszéd, a sebesség, a feszültség, a szituáció és egyéb jelek együttes értelmezése segíthet abban, hogy megértsük, hogy mit szeretne a kutyánk közölni velünk. Az izolált jelzések önmagukban könnyen félreérthetők.
Miért csóválják a kutyák a farkukat?
Silvia Leonetti és munkatársai azt vizsgálták, hogy a háziasított kutyák miért támaszkodnak ennyire a farkukra a kommunikációban. Hogy a kérdés végére járjanak, a kutatók több mint 100 különböző, a kutyák farokcsóválásáról szóló tanulmányt elemeztek. Ez alapján arra az eredményre jutottak, hogy a farokcsóválás a domesztikációval lehet összefüggésben. A kutyák háziasítása a paleolit korban (körülbelül 35 000 évvel ezelőtt) kezdődött, és számtalan változást eredményezett mind a kutya fiziológiájában, mind a viselkedésében. Többek között a fogak mérete, az agresszió csökkenése, a fül alakja is megváltozott. A kutyák emellett emberközpontúbbak és barátságosabbak lettek.
Az ember a háziasítás során a legkívánatosabb tulajdonságokkal rendelkező kutyákat választotta ki. Ugyanakkor, az nem világos, hogy a farokcsóválás a tenyésztés szándékos vagy nem szándékos eredménye lehetett-e. Az egyik feltételezés szerint maga a csóválás egy másik tulajdonságra, például a szelídségre vagy az emberrel szembeni barátságosságra való szelekció mellékterméke lehet.
Egy másik hipotézis azonban azt mondja, hogy az emberek kifejezetten azokat a kutyákat preferálták, amelyek többet és ritmusosabban csóválták a farkukat. Azt feltételezik, hogy ennek hátterében az áll, hogy az emberek szeretik a ritmikus dolgokat. Kognitív idegtudományi kutatások kimutatták, hogy az emberi agy kedveli a ritmikus ingereket. Ezek kellemes reakciókat váltanak ki, és a jutalmazási rendszer részét képező agyi struktúrákat aktiválják.
Összességében, a kutatók megállapították, hogy a farokcsóválással kapcsolatos korábbi kutatások többsége arra összpontosított, hogy mérjék, mikor, mennyi ideig vagy milyen ütemben történik a farokcsóválás. Ezzel azonban nem kerülünk közelebb az evolúciós kérdés tisztázásához. Ezért Leonetti és munkatársai a jövőben szeretnék közelebbről is tanulmányozni a kérdést, méghozzá az agyi területekkel összefüggésben. A vizsgálatok során sok egyéb kérdésre is választ kaphatunk. Például, hogy mely agyi területek aktiválódnak csóválás közben, vagy milyen más tulajdonságokkal jár együtt a farok csóválása.