A kamaszkor és a „szellemek”
Mit tehetünk ha az eddig teljesen "normális" kutyánk elkezd mindentől is megijedni?
A kamaszkor nem csak a gyerekeknek nehéz. A kutyák esetében is észrevehetünk olyan változásokat, amelyeket látva megkérdőjeleződik bennünk minden addigi erőfeszítésünk eredménye. Pedig eddig egész jól működött. Jött, ha hívtuk, nem ugatott, barátságos volt és kedves mindenkivel. Aztán egyszer csak megijed a busztól, megugatja a kirakatban lévő pulóvert és fülét-farkát behúzva közelít az utcai szemeteshez. „Ki vagy te, és mit csináltál a <<normális>> kutyámmal?”
Van egy jó és egy rossz hírünk. A rossz, hogy ez a jelenség teljesen normális, a kamaszkor velejárója, és nem fog elmúlni egyik pillanatról a másikra. A jó hír, hogy el fog múlni. Ha odafigyelünk, hogy ne növeljük, hanem csökkentsük a kutyánk hirtelen jött bizonytalanságát, akkor minden rendben lesz. Az alábbiakban Karen B. London tanácsait osztjuk meg, melyek alkalmazása segíthet a hirtelen szellemet látó kutya megnyugtatásában.
Mit tegyünk, ha a kutyánk megijed valamitől?
Ha kutyánk megijed valamitől, az számunkra is ijesztő lehet. De fontos, hogy megőrizzük a nyugalmunkat, és ebben segíthet az alábbi útmutató követése.
Az ijesztő helyzetből való kijutás fontos része annak, hogy segítsünk nekik legyőzni a félelmüket, de vannak más tippek is a félelem leküzdésére, a kamaszkor „félelmi időszakában”.
- Beszéljünk nyugodtan, vidáman a kutyához, mondjuk például így: „Igen, ez egy nagyon hangos teherautó, ugye? Nézd, ott megy az úton”. Lehet, hogy a kutya nem fogja tudni, hogy mit mond, de a normális társalgási hangnem segíthet neki megnyugodni.
- Ha a kutyánk a közelünkben akar lenni, nyugodtan simogassuk meg vagy játsszunk vele. Azt szeretnénk, ha hozzánk fordulna ha fél és nagyobb biztonságban szeretné érezni magát. Nem kell attól tartani, hogy ezzel megerősítjük kutya félelmeit. Inkább megteremtjük számára a biztonságos közeget, ami segíthet neki, hogy majd legyőzze a félelmeit.
- Ne essünk pánikba, és ne reagáljuk túl a helyzetet. Ha a kutyánk elszabadul, még fontosabb, hogy nyugodtak maradjuk. Ha lehetséges, próbáljuk meg kontrollálni a saját ijedtségünket.
- Ne kényszerítsük a kutyát, hogy megközelítsen valamit, amitől fél. Ettől csak még jobban megijed, ami kontraproduktív. Az „elárasztásos technika”, bár a köztudatban működő terápiás módszerként él, valójában csak nagyon óvatosan, fokozott ellenőrzés mellett alkalmazható emberek esetében is. Kutyáknál pedig egyáltalán nem javasolt.
- Ha a kutya el akar menekülni egy létra vagy egy hólapátoló ember elől, rendben van. Néha az a legjobb, amit tehetünk, ha minimalizáljuk a kutya számára nyomasztó dolognak való kitettségét. Még akkor is, ha ez azt jelenti, hogy meg kell fordulni és a másik irányba kell menni. Nyugodtan forduljunk meg, és távolodjunk el attól, ami megijeszti a kutyát, hogy ne izgassa fel még jobban magát. Ha a kutya számíthat arra, hogy a gazdi kivezeti őt a félelmetes helyzetekből, az jót tesz az önbizalmának. Ha megerősödik az önbizalma, csökken a félelme is.
- Adjunk a kutyának valamit, amit szeret, amikor nyugtalan lesz. Ez lehet egy jutalomfalat, vagy egy kötélhúzó játék is. Fontos, hogy olyasmi legyen, amit a kutya szeret. Minél inkább meg tudjuk tanítani neki, hogy az ijesztő dolgok jó dolgokat jeleznek előre, annál könnyebben leküzdi majd a kamaszkor félelmeit.