A történelem során az egyes kutyafajtákat számos különböző feladatra tenyésztették ki. Voltak kutyák, akiknek feladata a nyáj, a jószág vagy a terület őrzése volt. Mások a nyáj terelésében segítették az embert. Egyesek az elit lábmelegítőiként töltöttek be fontos szerepet, míg másokat megettek. Egy viszonylag széles kör azonban a vadászat különböző formái és részfeladatai közben asszisztált az embernek. Értelemszerűen ez utóbbi csoportnál kívánatos volt a minél erősebb vadászösztön.

A mai városi vagy családi kutyák körében ez a tulajdonság azonban korántsem mindig könnyen kezelhető vagy előnyös. Ha például más kisállatok is élnek velünk, vagy éppen kisgyermekkel élünk, nem biztos, hogy az erős és fékezhetetlen vadászösztön jó barátunk.

Erről a témáról bővebben korábbi cikkünkben olvashatsz: Milyen kisállat jön ki jól a kutyákkal?

Ugyanez igaz, ha a parkban sétálva kutyánk más (kisebb) ebek vagy egyéb állatok nyomába ered.

Tény, hogy a vadászösztönt kordában lehet tartani, de ha ez csak fegyelmezéssel vagy folyamatos pórázon sétálással történik, az számunkra és a kutyánk számára is megterhelő lehet.  Bizonyos sportok, foglalkozások, kifejezetten segíthetnek abban, hogy az erős vadászösztönnel bíró kutya biztonságos keretek között kiélhesse azt, ami hozzájárul a lelki egészségéhez vagy más kifejezéssel élve: a „viselkedésproblémák” csökkentéséhez. 

Pár szóban a vadászösztönről

Félreértés ne essék, a vadászösztön nem holmi megvetendő dolog. Természetes tulajdonság, amely abból ered, hogy a kutya kutya, azaz ragadozó. Másrészről pedig a tudatos tenyésztés eredménye. A vadászösztön felelős azért, hogy a kutyánk labdabolond legyen, hogy boldogan szaladjon egy bot után vagy éppen hasítson a coursing pályán. A vadászkutyák többsége a tenyésztés és kiválasztás során azok közül került ki, akik értik és figyelik az embert, együttműködnek vele. Ezek rendkívül értékes tulajdonságok, és sokan éppen ezért választanak maguk mellé vadászkutyát.

Fontos azonban tudatosnak lenni ebben a kérdésben. Egy ilyen kutyával ugyanis bánni is tudni kell, és lehetőséget, teret kell neki adni az ösztöneinek a kiélésére. (Ez igaz nem csak a vadászkutyákra, természetesen.) Legjobb példa erre manapság a tacskó, azaz a dachshund, mely, bár rendkívül jól mutat a közösségi médiában és nagyon cuki is, azért mégiscsak borzok a kotorékból való kihajtására lett tenyésztve. Ne csodálkozzunk hát, ha ás a kertben vagy bátran és önfejűen viselkedik, esetleg megkergeti a macskát.

Mielőtt kutyát választanánk, ne csak a küllemét nézzük. Járjunk utána alaposan, hogy honnan származik a fajta, és ennek fényében mire számíthatunk. Ha pedig úgy érezzük, egy erős vadászösztönnel rendelkező kutya nem illik az életünkbe, semmi gond! Lehet bőven válogatni olyan kutyák közül, akikben ez az ösztön jóval alacsonyabb szinten van meg. Az alábbiakban pár fajtát mutatunk be, melyek – meglepő módon – között még vadászkutya is akad. Illetve, ha keverék kutyáért dobog a szívünk, segítünk, hogyan ellenőrizhetjük a vadászösztön szintjét.

Kutyafajták kevésbé erős vadászösztönnel

Természetesen nem szeretnénk általánosítani, hiszen minden kutya egyedi és külön egyéniség. Bizonyos fajták között azonban nagyobb eséllyel találhatunk alacsony vagy nullához közeli vadászösztönnel rendelkező ebeket. Lássuk:

Társasági kutyák:

• Cavalier King Charles spániel
• Máltai
• Papillon
• Mopsz
• Bichon frisé, Havanese

Munkakutyák:

• Boxer
• Pireneusi hegyikutya
• Vizsla
• Beagle
• Golden retriever

A társasági kutyák között talán nem meglepő a nem éppen kiforrott vadászati vágy, a munkakutyák, különösen a vadászkutyák között azonban talán magyarázatra szorul. A felsorolt kutyafajták közül egyiket sem a vad elejtésére vagy védelemre, támadásra tenyésztettek ki, éppen ezért a préda elkapása, kergetése nem szerepel a repertoárjukban. Ez az oka, hogy a golden retrieverek, a viszlák között sokan nem szeretnek labdázni.

Hogyan tesztelhetem a vadászösztön jelenlétét?

A vadászösztön tesztelése során a préda mozgására beinduló ösztönt vizsgáljuk. Ha ez magas szinten van, akkor a kutya azonnal mozdulni fog például az elgurított teniszlabda után.

Mivel többféle „préda” is szóba jöhet, érdemes labdával, plüssel és mondjuk egy madzagos játékkal készülni. Ezeket próbáljuk ki sorban. Először csak ksiebb távolságra gurítsuk a labdát, húzzuk el a kutya orra előtt a plüsst és a madzagos játékot. Ha vevő rá, akkor próbálkozhatunk nagyobb távolságokkal. Ne dicsérjük közben, csak figyeljünk.

A labdát gurítsuk és dobjuk is, illetve próbáljunk ki kisebb és nagyobb labdákat. Vannak kutyák, akik inkább a földön szaladó prédára specializálódtak (Rat terrier – patkány, Jack Russel terrier, fox terrier – rágcsálók, róka) míg mások például a madarakra mozdulnak. Előbbieket nem feltétlenül hozza lázba az eldobott labda, inkább a préda mozgására jobban emlékeztető földön gurulásra indulnak be.

Teszteljük tehát a lehetséges „prédaállatok” eltérő mozgasait imitációval. Különös tekintettel a családban már velünk élő egyéb állatokéra (macska, kistestű kutya, nyúl, stb.).

Szalay Adél / Kutyabarát.hu

Forrás: https://puplore.com/dogs-with-low-prey-drive/ Képek: Photo by Clay Kraze from Pexels; Photo by Blue Bird from Pexels;

The post A kutyák és a vadászösztön appeared first on Kutyabarát életmód magazin - Együtt mindenhová.

The post Terelő, terrier, társasági kutya – honnan származnak a kutyafajták? appeared first on Kutyabarát életmód magazin - Együtt mindenhová.

Aujeszky Aladár a XX. század fordulójának kiemelkedő alakja, mikrobiológus és a veszettség kutatója volt. A Pasteur Intézetben, majd később az Állatorvosi Főiskolán végzett kutatásai közben fedezett fel egy vírusos agyvelőgyulladást, amely a veszettséghez hasonló tüneteket okozott kutyákban. Külföldi kutatók ezután a vírust más emlősállatokban is azonosították. Ma már tudjuk, hogy az Aujeszky-betegség, másnéven álveszettség lovakra, juhokra, szarvasmarhákra és egyéb emlősállatokra veszélyes. A fertőzést okozó herpeszvírus emberre nem terjed, de kutyákra és macskákra igen, akiknél a betegség minden esetben halálos.

A betegségről bővebben

Kutyáknál a fertőzés lappangási ideje 3-6 nap. A betegség a központi idegrendszert támadja meg, és a veszettséghez hasonló tüneteket okoz: bágyadtság és láz a kezdő tünetek, amelyet intenzív vakarózás követ – a kutya akár a húsáig kivakarhatja a bőrét. Ezt nyáladzás, kóborlás és görcsök követik, majd a kutya 1-2 napon belül elpusztul. Az álveszettségben szenvedő kutya nem lesz agresszív. Ha ezeket a tüneteket észleljük, mielőbb forduljunk állatorvoshoz! Sajnos a fertőzött kutyákon és macskákon nem lehet segíteni, viszont a mintavétel és annak beküldése segíthet a kutatóknak abban, hogy mielőbb megbízható ellenszert fejlesszenek ki.

Az Aujeszky elsősorban sertésbetegség, a sertések a vírus köztigazdái, általuk terjed a vírus más fajokra. A fertőzött sertések vírushordozókká válnak, és nemcsak a húsuk, de a testváladékaik, tehát a nyáluk, a vizeletük, stb. is terjesztik a fertőzést. Az elsődleges érintkezésen túl – azaz, hogy a kutyánk vagy macskánk fertőzött sertéssel találkozik – a vágóhídi hulladék, sertésféléktől származó belsőségek és hús fogyasztása az elsődleges veszélyforrás. Fennáll a lehetősége annak, hogy az Aujeszky-vírussal fertőződött húsevő harapással átadja a vírust, de ennek az esélye elenyésző.

Az Aujeszky-betegség gyógyíthatatlan és halálos kimenetelű;  kutyák számára védőoltás jelenleg nem elérhető, ezért elsődleges a megelőzés! Soha ne etess nyers sertés- vagy vaddisznóhúst a kutyáddal! Az alapos főzés megöli a vírust, de a nyers belsőség, csont, hús, stb. fertőző lehet! A nyersen tartósított sertéshúsból készült ételek, pl.  füstölt és/vagy szárított sonka, szárított sertéshús, füstölt kolbász, szalámi, stb. nem estek át hőkezelésen, ezért szintén fertőzőek lehetnek. Csak alaposan hőkezelt sertéshúst és belsőséget szabad kutyákkal és macskákkal etetni.

Óvatosan a nyers etetéssel!

Mivel a vírust hordozó sertések testnedvei is fertőzőek, ezért kerüld a közvetlen kapcsolatot a sertésfélékkel, kutyádat tartsd tőlük távol. Értelemszerűen, ne sétálgassatok sertéstelepek, vágóhidak és sertésfeldolgozó-üzemek szomszédságában. Bár Magyarországon a sertésállomány 2015-re hivatalosan is Aujeszky-mentes lett, amelyet az Európai Unió is elismert, az állatorvosok mégis elővigyázatosságra intenek, és a nyersetetési fórumokkal egyetértésben szigorúan tiltják a nyers sertés- és vaddisznóhús fogyasztását.

Fertőzésveszélynek kitett csoport még a vadászkutyák, közülük is a vaddisznóhajtás során az utánkeresést végző ebek. Mivel ők közvetlen kapcsolatba kerülnek az (elhullott) állattal, annak vérével és egyéb testnedveivel érintkeznek. Szigorúan tilos a kutyákat az elhullott állat nyers vérével, zsigereivel, húsával etetni, lehetőség szerint tartsuk távol a kutyákat és macskákat a zsigereléstől és tartsuk be a higiéniai előírásokat! A hazai vaddisznóállomány körében becslések szerint 34-54%-os a fertőzöttség (a környező országok felméréseinek adatai alapján).

Ha erdőben jártok, figyeljetek, nehogy a kutyátok vaddisznókkal érintkezzen, azokat kergesse, stb. Ez, azt gondolom, hogy az erdő lakóinak és a természetnek az alapvető tiszteletben tartása. Ha eddig úgy gondolta valaki, hogy az ő kutyája az erdőben élheti ki a szabadság utáni vágyát, akkor itt egy újabb ok, hogy ezt miért ne tegye. A póráz használatával megelőzhető az is, hogy a kutyád elhullott vaddisznóval vagy a vadászat után hátrahagyott zsigerekkel kerüljön kapcsolatba.

Szerző: Bujdosó-Szalay Adél / Kutyabarát.hu

Forrás: nébih, wikipédia; indexkép: pexels Liz Tremblay

The post Aujeszky-betegség – avagy mit kell tudni az álveszettségről? appeared first on Kutyabarát életmód magazin - Együtt mindenhová.