Az állatos cirkuszok létjogosultságát ma már minden állatszerető ember megkérdőjelezi. Számos országban tiltották be a vadállatok cirkuszi szerepeltetését etikai és állatvédelmi okokból. De mi a helyzet az állatkertekkel?  Nos, ezeken a helyeken is fogságban tartják az állatokat, ránézésre jobb körülmények között, mint egy cirkuszban, hiszen nem kell nekik „dolgozniuk” és kegyetlen kiképzést sem kapnak.

Azonban az állatkert is üzleti alapon működő vállalkozás és csak azért létezik, hogy az ember közelről láthasson olyan fajokat, melyeket normális körülmények között soha nem látna. Az ember azonban szereti nézegetni az állatokat, ezért az állatkertek számos olyan állítással ideologizálják meg létezésüket, melyek nagyon sok helyen sántítanak. Nézzük a leggyakoribb ilyen állításokat.

Az állatkertek természetvédelmi célokat szolgálnak,  tenyésztési programjaikkal fajokat mentenek meg a kihalástól 

Kezdjük ott, hogy az állatkertekben élő fajok több mint felét egyáltalán nem fenyegeti a kihalás veszélye. A legtöbb tenyésztési program pedig sikertelen a természetellenes körülmények és az állatokra nehezedő stressz miatt.  Az állatkertekben általában már fogságban született állatokat próbálnak tenyészteni, akik nemzedékek óta nem éltek természetes élőhelyükön.

Természetes ösztöneik (társkeresés, szaporodás, területvédés, táplálékkeresés, vadászat) csökkennek, majd nemzedékről nemzedékre el is tűnnek. Képtelenek lennének újra a vadonban élni, tehát ezekből a programokból soha nem fognak kihalás közelében lévő fajokat „újraéleszteni”.  A múlt században 145 olyan programból, melyben fogságban született állatot vezettek vissza a természetbe, mindössze 16 volt sikeres és legtöbbjüket állami szervek hajtották végre, nem állatkertek.  Az állatkertek tenyésztési programjai tehát nem képesek hatékonyan fenntartani az egészséges és változatos fajok populációját.

Az állatkerteknek sikeres oktatási programjaik vannak

A legtöbb állatkert oktatási és nevelési célt is szolgál. Azonban ez az oktatás nagyjából abban merül ki, hogy a ketrecek, kifutók elé információkat tesznek ki az adott állatról. Arról, hogy egyébként mit csinálnának természetes élőhelyükön.

Ezek az információk szinte bárhol fellelhetők, az állatkertekben azonban egyáltalán nem úgy viselkednek, mint természetes élőhelyükön, tehát szemléltetésre teljesen alkalmatlan a környezet.  Nemrégiben készült egy olyan kutatás, mely azt vizsgálta, hogy az állatkertek és az akváriumok (delfináriumok) elősegítik –e a látogatók attitűdjének változását az állatok és a természet védelmével kapcsolatban. Dr. Lori Marino, a kutatás vezetője az alábbi konklúziót vonta le:

Nincs meggyőző bizonyíték arra, hogy az állatkertek és akváriumok segítenek a természetvédelem iránti attitűd megváltoztatásában, vagy hogy ösztönzik a látogatókat az állatok védelmére. Annak ellenére, hogy az állatkertek ezt állítják.

 

Az a legjobb ellátást és elhelyezést biztosítják az állatok számára

Számos állatkerti botrány mutatott rá arra, hogy bár az állatoknak megvan a táplálékuk és jó esetben a megfelelő helyük, a színfalak mögött bizony szomorú és borzasztó dolgok zajlanak. Az Egyesült Királyság állatkertjeit mindig is a világ legjobbjai között tartották számon. Egészen addig, amíg el nem készült egy titokban forgatott leleplező dokumentumfilm , a  „No place like home” , mely drámaian mutat rá többek között  az állatok pszichés állapotára, melyet a bezártság okoz.

Az oroszlánoknak 18 000-szer kevesebb életterük van,  mint a szabadban, az elefántok az idejük 40 százalékát körbe-körbe járással töltik. Becslések szerint világszerte 80 millió fogságban tartott állat hajt végre furcsa, ismétlődő kényszeres mozgásokat, melyek egyértelműen a bezártság okozta depresszív állapot jelei. És ez csak pár adat arról, hogy mennyire nincsenek jól tartva az állatok ezeken a helyeken.  De beszéljenek inkább a valós képek:

Természetesen nem lehet minden állatkertet egy kalap alá venni. Vannak rosszabb és jobb helyek is, de alapvetően az állatkertek létezése nem a természet és az állatok tiszteletéről, megbecsüléséről  szól, hanem az emberek szórakoztatásáról.  A kérdés pedig jogosan merülhet fel: miért erezzük úgy, hogy ehhez jogunk van? Az állatkertek valahogy mégis nagyon nehéz diók állatvédelmi szempontból. Valahogy még azok az emberek sem biztos, hogy értik, mi a baj velük, akik egyébként állatszeretők, állatvédők és természet tisztelők.

Bohata Krisztina

(Kutyabarát.hu)

Forrás: Newscientic.com , Onegreenplanet, Youtube, CAPS (Captive Animals Protection Society)

A cápákról nagyon sok mindent nem tudunk, de még a tudósok is folyamatos munkában vannak, hogy jobban megismerjék őket. Több mint 500, változatos és nagyon izgalmas cápafaj úszkál az óceánok mélyén, akikről talán még sosem hallottunk.  De a jól ismert cápákról is hiányos a tudásunk, ezért jöjjön most öt olyan tény, melyekről még sokan nem hallottunk.

Akár tízezer fogat is elhasználnak egy élet során

A cápafogak nem igényelnek semmilyen ápolást, mégsem szuvasodnak el soha. Viszont nem kapcsolódnak gyökérrel az állkapocshoz, így könnyen letörnek egy-egy zűrösebb akció során. Nem esnek azonban kétségbe, hiszen az új fog már ott várakozik a régi helyén és pár nap alatt ki is nő.  Az ilyen fogváltás rengetegszer megtörténik egy cápa életében. Egy tigriscápa nagyjából tízezer fogat használ el élete során, de van olyan cápa is, akinél ugyanezt a számot harmincezerre becslik.

Működik náluk a szűznemzés

Vagyis a hímivarsejt nélküli megtermékenyülés. Igaz, eddig csak kétszer sikerült bizonyítani DNS teszttel, hogy egy nőstény cápa hím jelenléte nélkül termékenyült meg, de az ilyen megtermékenyülések száma a természetben nyilván sokkal több lehet. Az egyik ilyen eset  Virginiában volt egy delfináriumban, ahol a 8 éve egyedül, hím nélkül élő nőstényről derült ki, hogy vemhes.

Az ember nagyobb veszélyt jelent a cápára, mint a cápa az emberre

A cápák közel sem olyan veszélyesek az emberre, mint azt gondoljuk. Évente kevesebb mint 200 cápatámadás történik az egész világon, míg eközben 100 millió cápát ölnek meg vadászatokon az emberek. Különböző táplálkozási szokásokkal rendelkeznek. Van, amelyikük kagylókon, kis tengeri élőlényeken él. Vannak olyanok, akik a tengerfenék mélyéről táplálkoznak. Csupán néhány cápafaj vadászik fókákra, delfinekre, vagy más nagy tengeri lényekre. Az embert általában csak azért támadják meg, mert összetévesztik egy zsákmányállattal. A szörfdeszkát például a fókával.

Van egy hatodik érzékszervük

Ők is rendelkeznek azzal az öt organikus érzékszervvel, amivel az emberek (látás, hallás, ízlelés, tapintás, szaglás), de van nekik egy hatodik érzékszervük is, az úgynevezett Lorenzini-ampullák.  Ez a kis csatorna a cápák orrában helyezkedik el és képesek érzékelni más élőlények által kibocsátott elektromos mezőket.

Nem tudják becsukni a szemüket

A legtöbb cápafaj képtelen arra, hogy becsukja a szemét. Nincs szemhéjuk, maximum egy pislogó hártyával rendelkezik néhányuk, például a macskacápa félék. Vannak olyan fajok is, akik szemüket be tudják fordítani a koponyaüregükbe, így tudják megóvni azok épségét, ha már becsukni nem képesek.

Bohata Krisztina

(Kutyabarát.hu)

Forrás: inhabitat.com, wikipedia

A kutyatápok olyan dömpingjét éljük manapság, hogy ember legyen a talpán, aki kiigazodik az összetevők, a gyártási technológiák és a minőségek között. Hipoallergén, csirkementes, gabonamentes, húsliszttel készült, friss hús injektálással, dehidratált hússal, rovarfehérjével, sőt most már a hús nélküli tápok is megjelentek. Ma már olyan ritka alapanyagokból is készítenek kutyatápot, mint a strucchús, vagy a kenguru hús.

A kínálat egyenes arányban növekedett a vélt, vagy valós ételallergiás esetekkel, melyet nagyrészt nem állatorvos diagnosztizált, hanem a gazdi „döntött” úgy egy kis hasmenés, vagy vakarózás után, hogy a kutya allergiás az ételre, ezért váltani kell.  A nemzetközi trendekhez képest Magyarországon sokkal jobban félnek az emberek a csirkés tápoktól, mert szinte minden 3. kutyára rásütik a csirkeallergiás jelzőt.

A leggyakoribb tévhitek és kérdések a témában

1.Nem alakul ki egyik napról a másikra. Nagyon ritka, hogy a 7 hónaposnál fiatalabb kölyköknél megjelenjen. Normál esetben 6 hónap és egy év alatt alakul ki, ha a kutya ugyanazt az ételt eszi folyamatosan

2. Az ételallergia kifejezetten ritka betegség. Bár nagyon gyakran hallunk róla, jó tudni, hogy az ételallergia statisztikailag viszonylag ritka. 100 kutyából összesen 1-nek vagy esélye arra, hogy kialakuljon nála. Ritkábban fordul elő, mint a bolha és légúti (pl. pollen) allergiák.

3. A különbség az allergia és az intolerancia között. Sokan összekeverik és tévesen használják az allergia és intolerancia szavakat, pedig a különbség óriási. Allergia esetén az immunrendszer túl hevesen reagál egy fehérjére, intolerancia estén viszont hiányzik egy enzim a szervezetből, mely az adott étel lebontásához szükséges. Hányásos, hasmenéses tüneteket az intolerancia okoz, viszketéses tüneteket általában az allergia.

4. A kutyák egy bizonyos összetevőre allergiásak, nem egy kutyatápra. Ha a kutyusod allergiás, az azt jelenti, hogy az adott étel egy (vagy rossz esetben több) összetevőjére allergiás, nem egy bizonyos kutyatápra. A leggyakrabb allergének a csirke, marha, búza, kukorica, szója. Tehát tünet esetén nem tápot kell váltani, illetve nem elég, ha tápot váltasz, hanem meg kell találni az összetevőt, ami okozza az allergiát.

5. Nem létezik olyan teszt vagy vérvizsgálat, ami egyértelműen megmondja, hogy milyen ételre allergiás a kutya. Nem lehet ilyen egyszerűen diagnosztizálni. Az egyetlen módja az úgynevezett eliminációs diéta, aminek az a lényege, hogy egyesével hagyod el a lehetséges kiváltó összetevőket a kutya étrendjéből és helyette más fehérjeforrást biztosítasz.  Minimum 3 hónapig ezt a diétát követed, majd ha megszűntek a tünetek, visszacsempészed egyesével az allergéneket, és amelyiknél újra előjönnek a tünetek azt iktatod ki végleg az étrendből. Nagyon szigorúan be kell tartani ezt a diétát, ha eredményt szeretnénk látni!

Ne feledd, hogy a legbiztosabb módszer mindig az, ha az állatorvosoddal konzultálsz bármilyen tünet esetén.

 

Bohata Krisztina
(Kutyabarát.hu)

Forrás: Foodguedlines.com