A Pig Little Lies egy olyan valósághsow, amilyet még soha nem láttunk a televízióban. A főszereplők Dante és Beatrice, egy összeszokott disznópár. A sorozat az ő kalandos, olykor vicces, néha szomorú és fájdalmas életüket mutatja be. De mielőtt legyintenénk egy nagyot és újabb őrületnek könyvelnénk el műsort disznókkal, nézzünk kicsit a kulisszák és a tartalom mögé.

Az állatvédelem új, kreatív megjelenési formája

Az Egyesült Államokban igen népszerű a törpemalacok és micro-malacok házi kedvencként való tartása. A micro-malacokat kutatási célból kezdték el tenyészteni Európában, majd a 80-as években kezdtek elterjedni az USA-ban. Rendkívül magas áruk miatt a leggazdagabbak státusszimbóluma lett. A micro-malac születésekor elfér egy tenyérben, teljes méretét 2 éves korára éri el, nagyjából 15 kg a súlya kifejlett korában.

A törpemalacoknak számos faja létezik, pl. minnesotai, vietnámi csüngőhasú, müncheni, skandináv, Yucatan-törpemalac. Rendkívül okos, engedelmes állatok. Mindemellett szobatiszták, társasági lények, ragaszkodóak, nem bírják az egyedüllétet. Az évek alatt egyre népszerűbb házi kedvencek lettek, ezzel párhuzamosan pedig a köréjük épült szaporító biznisz is beindult.

Egy kismalacról nagyon nehéz megállapítani, hogy milyen fajta. A pénzéhes „tenyésztők”  normál malacokat árulnak törpemalacként. A tudatlan vásárlók pedig bedőlnek nekik. Aztán amikor a malacka nem áll meg a növésben és méretes sertéssé gyarapodik, a vágóhídon, vagy jobb esetben egy menhelyen végzi.

Állatmentés élőben

A Pig Little Lies egy ilyen mentett malacpárosról szól, betekintést nyújt a szerencsétlen állatok sorsába és az állatvédők megfeszített küzdelmébe. Az első epizódban Simone Reyes countryénekesnő, lelkes állatmentő igyekszik megmenteni a két malacot az altatástól. A több mint 100 kg-ra hízott állatok törpemalacként kerültek a gazdájukhoz, aki leadta őket a vágóhídra.

Simone minden követ megmozgat, hogy helyet találjon Danténak és Beatrice-nek. Sikerül találnia egy vadállat mentéssel foglalkozó helyet, a Tiny Masters-t ahol fogadják az állatokat. Igaz, már csak a mosókonyhában van hely Beatrice-nak, Dante pedig néhány kíváncsi kecske közé kerül egy kényelmes szénaágyba. Innen indul a történet, ha pedig kíváncsi vagy a folytatásra, az UnchainedTV appon, vagy az UnchainedTV.com oldalon meg tudod nézni.

Bohata Krisztina

(Kutyabarát.hu)

Forrás: onegreenplanet.org

Két napja történt az eset, a BBC adott róla hírt először, majd a kis videó bejárta a világot. Egy kínai vidámpark beteges ötlettől vezérelve úgy szerette volna promotálni legújabb látványosságát, a bungee jumping-tornát, hogy egy 75 kilós malaccal mutatták be élesben, milyen is a repülés egy gumikötélen. A szerencsétlen állat lábait összekötözték, felcipelték a 68 méter magas toronyba, ráerősítették a gumikötelet, majd kilökték. Hogy teljes legyen a móka, egy superman palástot is kötöztek rá. A videón, amit nem linkelek ide, mert képtelen vagyok egyetlen képkockát is megnézni belőle újra, tisztán hallani, ahogy a malac visít félelmében.

Micsoda beteg elme agyszüleménye egy ilyen ötlet és milyen közösség az, ahol egy ilyen mutatvány megvalósulhat? Elképzelni sem tudom.

Sokáig gondolkoztam miért sokkolt le ennyire ez a látvány, hiszen itt a szerkesztőségben, a világ és hazánk híreit monitorozva folyamatosan borzasztóbbnál borzasztóbb véres, kegyetlen állatkínzásos ügyekbe botlunk videókkal és képekkel nap, mint nap. Sajnos edzettek vagyunk. Aztán rájöttem, hogy ebben a „mutatványban” minden benne van, ami az emberiség nagy részét ma jellemzi és ami annak a szisztematikus rombolásnak és pusztításnak a mozgató rugója, amit mindannyian átélünk.

Az intelligencia, az empátia és az együttérzés teljes hiánya, a gyomorforgató végtelen arrogancia, a félelmetes emberi butaság, egoizmus és a mások szenvedése iránt érzett totális közöny.

Néha azt kívánom, bárcsak ne álltunk volna soha két lábra, bárcsak ne kaptuk volna a logikus gondolkodás képességét és az intelligenciát ajándékba, hogy megkülönböztessen minket az állatoktól, bárcsak maradtunk volna ösztönlények a túlélésért zsákmányra vadászva, bárcsak soha ne fejlődtünk volna magasabb fokra az állatoknál, bárcsak ne különbözne génjeink egyetlen százaléka a csimpánzokétól, bárcsak ne lennénk képesek állatokat alázni, kínozni és pusztítani magunk körül mindent.

Mindenki jobban járt volna, de a Föld és csodálatos teremtményei, növény- és állatvilága mindenképpen. Sokkal érdemesebbek lennének rá mint mi, emberek.

Bohata Krisztina

(Kutyabarat.hu)