Eddig négyszer jártunk Tatyival Szigligeten, és egyszer sem sikerült megnéznünk a híres szigligeti várat. Csak csendben jegyzem meg, hogy a váron kívül a Szigligeti fagyizó saját jogán is vonzza a turistákat. Önmagában a fagyiért sem botorság útra kelni… De mivel a kutyák számára ez még nem lenne elég élmény, ha már itt vagyunk, sétáljunk fel a várba!

Szigliget várának meghódítása

A nyáron újra megnyitott Szigligeti vár hazánk egyik leglátogatottabb vára. Nem is csoda, hiszen a bájos Balaton-parti település fölé magasodó erősség olyan pazar panorámát nyújt, amelyet kár lenne kihagyni. A Tourinform iroda előtti parkolótól induljunk. Vessünk egy pillantást az Esterházy kastélyra, amely most alkotóházként működik. Az oldalsó kapun beleshetünk a páratlan arborétumot rejtő kastélyparkba, majd a bokrok között nyíló meredek lépcsők felé vegyük az irányt. Alternatívaként kövessük az autóutat, és lankásabb úton, festői balatoni házak között sétáljunk fel a fagyizóig.

Ha a lépcsők mellett döntünk, a lépcsősoron felkapaszkodva álljunk meg egy percre és forduljunk hátra. Itt pillanthatjuk meg először a Balaton kékeszöld víztükrét, ami szerintem sokunkban idéz kedves nyári élményeket, bár minden évszakban lenyűgöző.

Balról a világháborús katonatemető mellett haladunk el, majd az aszfaltos utat keresztezve már látszik is a kávézó és a fagyizó, és a vár irányába mutató táblák. A templom előtti téren megpihenhetünk a fák árnyékában, és ivóvizet is vételezhetünk a fali csapból, mielőtt elindulunk a meredek emelkedőn a vár irányába.

Sosem lengett ormán a félholdas zászló – egy kis vártörténet

A pannonhalmi bencések kezdtek erősséget építeni az akkor még szigetként a Balaton vízétől körbevett vulkanikus kúpon, a mai várhegyen. 1260-ban elsőként a palotaszárny és a kettős torony készült el. Két évre rá IV. Béla király cserével megszerezte magának. Állítólag annyira megtetszett neki a palota – és gondolom a kilátás.

A következő századokban gyakran cserélt gazdát, jelentősebb bővítésre és hadászati fejlesztésre azonban csak az 1500-as években került sor. A török előrenyomulása idején Szigliget is betagozódott a Balaton-felvidéki végvárrendszerbe, és egészen a török kiveréséig magyar kézen maradt. Ekkoriban épült az Óvár, ahonnan a magyar naszádosok szemmel tarthatták a Balatont, és szükség esetén csapást mérhettek a Somogyból felhajózó török csapatokra.

Bár a török nem foglalta el, Szigliget mégsem maradt épen az utókorra. Először villám csapott bele és felrobbantotta a toronyban őrzött puskaport, majd a Habsburg várrombolás pecsételte meg a sorsát.

Újra vár a balatoni vár!

A 750 éves szigligeti vár az elmúlt években megújult, és látnivalókkal is bővült. Betekintést nyerhetünk a várúr szobájába, ahol szemléletes példáját láthatjuk az akkori szennyvízkezelési technológiának. Olvashatunk a vár történetéről, a különböző funkciójú helyiségekben egy kicsit testközelbe kerülhet a régmúlt korok életmódja. A több szintes vár több útvonalon is bejárható, kalandozhatunk és barangolhatunk kedvünkre.

A legcsodálatosabb talán mégis a kilátás. Minden torony, minden ablak, minden letörés más és más gyönyörű panorámát tár elénk. A Balaton medencéi, a Balaton-felvidék tanúhegyei, a termőföldek, az erdők-mezők változatos színei elvarázsolnak. Nem túlzás azt állítani, hogy a Balaton-felvidék legteljesebb látképi élményét nyújtja a vár.

A várséta végeztével sétáljatok egyet a mólón, hogy teljes legyen a Balaton-élmény – bármely évszakban!

Szerző és képek: Bujdosó-Szalay Adél / Kutyabarát.hu

Családi kirándulás

Viszonylag korán indultunk, hogy a nagy meleget megelőzve érjünk a Veszprém megyei városba, ahol virágos utcák, őszi színekben pompázó hatalmas gesztenyefák és élénk forgatag fogadott minket. A templom előtt hatalmas, ünneplőbe öltözött tömeg gyűlt össze  – mint kiderült, Sarlós Boldogasszony ünnepe alkalmából körmenetet és szentmisét tartottak a XVII. század óta zarándokcélként számon tartott templomban. A ferences kegytemplomot és kolostort Széchenyi György püspök építtette, és 1654-es felszentelésének ünnepére a környék földesurai és elöljárói is hivatalosak voltak, akik a mulatozás során 38 hordó bort és közel 500 bárányt fogyasztottak el.

Érdekesség, hogy a püspök nem a kolostorban, hanem a várban élt, egészen 1700-ig, amikor Sümeg lakóházai és a vár is porig égtek. A kolostor sértetlenül átvészelte a tüzet és ezért átmenetileg innen irányította a püspök a veszprémi és a kalocsai egyházmegyéket is. Ez azonban nem bizonyult tartósan jó megoldásnak, mivel attól tartottak, hogy a püspöki palotával való szoros kapcsolat a szigorú rendi szabályok lazulásához vezet, ezért a székhelyet hamarosan áthelyezték. A ferences szerzetesek így zavartalanul élhettek a kolostorban és elláthatták a plébániai teendőket is, egészen 1950-ig, amikor el kellett hagyniuk a rendházat, hogy 1989-ben, elsőként a magyarországi kolostorok közül, újra birtokba vehessék.

Talán az ünnepi hangulat, vagy csak a barátságos hozzáállás tette, de szerencsére alkalmunk nyílt a templom belsejének megtekintésére is. Minket díszes oltárképek, szobrok és szemkápráztató pompa, Tatyit pedig simogatás fogadott. Ha már templombelsők… a sümegiek által csak alsó templomnak hívott, a vártól kicsit távolabb eső barokk szentély is érdekes lehet a téma iránt érdeklődőknek, azt ugyanis a Nyugat-Dunántúlon több helyen alkotott festő, Maulbertsch Antal freskói díszítik.

De térjünk vissza eredeti úti célunkhoz, a várhoz! A vár lábánál tágas parkolókat alakítottak ki, ahol  autók számából láttuk, hogy nem nekünk jutott egyedül eszünkbe, hogy ezt a napos kora őszi vasárnapot Sümegen töltsük. A parkolótól meredek, köves úton lehet felkapaszkodni a domboldalon a vár kapujáig, ahol a jegypénztár található. Amikor megváltottuk a jegyeket, a jegypénztáros tájékoztatott minket, hogy a borozó előtt találunk vizes tálkát, ahol Tatyi tud inni. Ez volt az első a kedves figyelmességek sorában, amelyeknek köszönhetően a délután végére Sümeg belopta magát a szívembe. A várudvar, a kiállítás, a tornyok, a belső terek és a borozó (ahol egyébként kávé, üdítők, jégkrém kapható) is látogatható kutyával.

Az első benyomásom a várról az volt, hogy mennyire élő! Fűszerkertek, zöld növények, hatalmas füves placc, ahol póni legelészett, libák és csirkék élnek itt, megelevenítve a várudvart. Jártam már szebben felújított, lenyűgözőbb kilátást nyújtó és komorabban romos várban is, de ez az emberközeli, otthonos légkör teljesen meglepett. Sokan voltak, nyüzsgött a várudvar, gyerekek játszottak, kecskék mekegtek és kürtőskalács illat szállt – Sümeg nem egy személytelen rom, hanem nagyon is eleven és mai. A vársétát a vártörténeti kiállítással és a filmvetítéssel érdemes kezdeni, majd a falakon körbesétálva, a tornyokba felkapaszkodva csodáljuk meg a kilátást. Körben piros cseréptetők, a Balaton-felvidék tanuhegyei, az Alpok vonulatai és messze nyúló szántóföldek gyönyörködtetik a szemünket, itt-ott felcsillan a Balaton kékeszöld víztükre is.

A sümegi vár háromosztatú. Legrégebbi része a mai Öreg-torony alapja, amely még az 1200-as évek elején épült a 270 méter magas andezitdombon, majd IV. Béla király parancsára ezt erős kővárrá bővítették. Az 1400-as évek végére elkészült a külső fal, ezzel Sümeg a Dunántúl legerősebb várává vált. Ez volt az az időszak, amikor az előretörő török had elől ide húzódott vissza a püspök is. 1553-ban emelték a Kövess-bástyát, amely az akkori kor legfejlettebb védelmi technikájával épült, több emelet magasra, dupla falakkal megerősítve. Mindez azonban mit sem ért Bocskai seregeivel szemben, akik 1605-ben megszállták a várat, meggyilkolták a püspököt, a fejét pedig legurították a hegyoldalon… a felvilágosult reneszánsz alkonyán! Bocskai után jött a Rákóczi szabadságharc, és –ahogy az sajnos számos várunk történetéből ismerősen cseng – a Habsburg várrombolás. Sümeget éppenséggel felgyújtották. Közel negyedszázadon keresztül hagyták a sümegi várat pusztulni, míg 1960-ban elkezdődött feltárása és rekonstrukciója, amelynek köszönhetően ma ez a Balaton-felvidék legjobban helyreállított középkori kővára.

A fejlesztések a mai napig zajlanak, és, ahogy az előbb is említettem, nagyon kellemes hangulatú és élettel teli a vár. Ami különösen megragadott, azok az apró figyelmességek, például a kutyák számára kihelyezett itatótál vagy az alacsony ajtófélfák kipárnázása. Ezen kívül a várudvarban „lovagi” és ügyességi játékokat helyeztek el, így a kicsik sem unatkoznak és a felnőttek is nyugodtan nézelődhetnek. Vannak árnyékos pihenőhelyek, ahol Tatyi is szívesen megpihent, és kilátópontokból sincs hiány, a zöldterületek karbantartását végző szamarakról és kecskékről pedig még nem is meséltem. Szóval csak bátorítani tudok mindenkit, hogy akár túrázva, akár egy délutáni kiruccanás alkalmával, egy hétvégén keresse fel Sümeget!

Szerző és képek: Bujdosó-Szalay Adél / @tatyiandme