Rachele Totaro azon állatvédelmi aktivisták közé tartozik, aki tehetségét is latba veti az állatok érdekeiben. Sikeres fotósként olyan állatokat örökít meg, akiknek szükségük van a támogatásra ahhoz, hogy egy új élet reményében gazdit és otthont találjanak. Totaro már régóta áttért a vegán étrendre, melyet csak és kizárólag állatszeretete és az állatok iránti tisztelete motivált. Fontosnak tartja láttatni, hogy az állatok nem tárgyak, hanem érző, gondolkodó és nagyon kiszolgáltatott lények.

6 évig fotózta a kísérleti állatokat

Totaro önkéntes fotósként segíti egy olasz szervezet, a La Collina dei Conigli munkáját, akik laboratóriumi állatok mentésével, rehabilitációjával és örökbeadásával foglalkoznak. 6 éven keresztül készített  képeket kísérletekben használt nyulakról, tengerimalacokról, egerekről és patkányokról. A képekből egy naptárt is készítettek, melynek bevételével a szervezet munkáját segítik. Korábban olyan megkomponált képeket készített kisállatokról, melyek nagy visszhangot és tetszést váltottak ki. A kevésbé szeretett,megértett és megbecsült fajokat állította fókuszba, akik sok ember szemében nem számítanak túl sokat. Patkányok, egerek, nyulak kerültek mesebeli kompozícióba, kidomborítva szépségüket és kedvességüket. 

Meséből a valóságba

A mesés fotók valóban sok ember tetszését elnyerték és sok örökbefogadást, mentést is elősegítettek. Rachel azonban látva az állatok valódi arcát, arra gondolt, muszáj megmutatni az embereknek a valóságot is. Ezek az állatok talán még több érzelmet tudnak kiváltani valós arcukkal, amikor először kerülnek ki a ketrecből, először kerülnek emberi kézbe és először érzik meg a törődést.

Találkozás a természettel

A laboratóriumi állatok nagy része miután szabadul a fogságból, egy újabb ketrecben találja magát. Igaz, itt már nem esik bántódása és törődést, élelmet, gondoskodást kap, de szabadságát nem kapja vissza. Természetesen ez addig tart csak így, amíg nem érkezik meg számukra is az álomgazdi. A menhelyeken sajnos kevés idő van arra, hogy az állatokat kivegyék a ketrecekből és a szabadban játszanak, foglalkozzanak velük. Rachele aztán úgy döntött, fontos, hogy a természettel való első pillanatot megörökítse, így kiválasztott egy-két laborból szabadult, de még a menhelyen lévő állatot és kivitte őket a természetbe. Ezeket az önfeledt pillanatokat aztán csodálatos módon sikerült megörökítenie, melyek azóta már körbejárták a világot és nagyon sok kisállatnak segítettek a végleges otthon megtalálásában.

Bohata Krisztina

(Kutyabarát.hu)

Forrás: livekindly.co

Fotók: Rachele Totaro

Southern New Hampshire-ben élő fotográfus, Cheryl Senter fotóriporterként kezdett fekete-fehér képeket készíteni, majd szabadidejében, saját terápiás céllal elkezdett a kutyáiról sorozatokat készíteni a szabadban.  Egy olyan különleges technikát fejlesztett ki, mely ötvözi a fotóriporter és a művészi fotózás műfajt.

Ez az alternatív technika nem várt sikerhez segítette hozzá, kutyás fotóival 2015-ben megnyerte a Boston Press Photographers első díját állatfotózás kategóriában ezzel a képpel, melyen Bella kutyája éppen elfordítja fejét a szél elől:

Cheryl nemrég így nyilatkozott a The Phoblographer-nek:

„Hiszek abban, hogy a fekete-fehér technika arra kényszerít, hogy másképp gondolkozz, hogy használd az agyad más területeit, melyet manapság ritkán ér stimuláció. A színek sokszor elvonják a figyelmet az igazi mondanivalóról.”

Cheryl minden képe mögött ott van egy sztori, minden elkapott pillanatban benne van a folytatás, az igazi élet pillanatai pózolás és stúdiófények nélkül.  Ezek a momentumok mutatják meg igazán Cheryl fotóriporteri vénáját, az eredmény pedig egészen lenyűgöző. Nézzétek csak:

Bohata Krisztina

(Kutyabarat.hu)

Forrás: 3milliondogs.com

Fotók: @Cheryl Senter

A természet egy kimeríthetetlen csoda. Amikor azt gondoljuk, már mindent láttunk – legalábbis sok mindent – akkor jön, és egy teljesen új arcát mutatja nekünk. Ehhez természetesen elengedhetetlen, hogy figyeljünk és észrevegyük az apró csodákat is. Pontosan így járt Christian Spencer fotós, aki Rio de Janeiroban üldögélt a verandáján és észrevett valami egészen fantasztikus dolgot.

Egy kis jakobinuskolibri repkedett a szeme előtt és a szárnyán átsütő nap olyan prizmás hatást keltett, mintha a kolibri maga egy kis repülő szivárvány lenne.

Spencer-nek különleges szeme van a madarakhoz, 2011-ben már készítette egy filmet a madarak mozgásáról „The Dance of Time” címmel, melyet 10 nemzetközi díjjal is jutalmaztak. A kolibris felfedezését követően pedig megcsinálta a „Winged Prism” sorozatot, mely elmondása szerint a természet apró kis titkait rejti, melyeket nem láthatunk szabad szemmel.

A fotókon semmilyen speciális effekt nincs és semmilyen különleges technikát nem alkalmazott Spencer. Egyszerűen a megfelelő fényviszonyokat sikerült így megörökítenie és a végeredmény lenyűgöző lett.

Nézzétek csak:

Bohata Krisztina

(Kutyabarát.hu)

Forrás: boredpanda.com

Fotók: christianspencerphoto

Will elmondása szerint, amikor először megpillantotta az elefántot egyszerűen elállt a szava.  F_MU1 sovány volt és öreg, de olyan méltóságteljesen és büszkén járt, hogy meghazudtolta korát. Az agyarai bőven leértek a földig, súrolták a talajt járás közben.

Az elefánt rengeteg orrvadász támadást túlélt, egyszer sem sikerült elejteniük a rá vadászóknak, nem tudták kioltani az életét.  A helyiek és az őt fotózó Will is egyfajta győzelemként élték meg, hogy végül természetes módon halt meg, nem egy mérgezett nyíl, lövedék vagy puskagolyó oltotta ki az életét.

Két évvel ezelőtt a Satao II nevű óriás agyarú elefánt sajnos nem volt ilyen szerencsés,  50 éves korában orvvadászok mérgezett nyíllal ejtették el és csonkolták le agyarait.

Az óriás agyarú elefántok azért ilyen ritkák manapság, mert a vadászatok során még azelőtt megölik őket, mielőtt elérik az ivarérett kort és szaporodni kezdenének. Így az óriás agyar gének hamarosan teljesen el fognak tűnni az elefánt populációból és jó eséllyel a mi nemzedékünk fogja látni ennek a csodálatos álltnak az utolsó élő példányát.

Bohata Krisztina
(Kutyabarát.hu)

Forrás: bbc.com