Párizs városi tanácsa a napokban fogadta el azt a javaslatot, mely 2022-ig az összes cirkuszban megtiltja a vadállatok szerepeltetését, azok idomítását és tartását.  Párizsban nem ez az első lépés a vadállatos cirkuszok visszaszorítására, de ez a legdrasztikusabb. 2017-ben már beszüntették új engedélyek kiadását vadállatok beszerzésére és szerepeltetésére, de a városban jelenleg is tovább működik 3 cirkusz, ahol vadállatok lépnek fel estéről estére. A város vezetése azt is megfogalmazta, hogy ezeknek a cirkuszoknak biztosítani fogják azokat a forrásokat, mely szükségesek az állatok szakszerű és gondos elhelyezéséhez, hogy hátralévő életüket biztonságban és kényelemben tölthessék.

Egy cirkuszi medve halála gyorsította meg a döntést

Nagy port kavart az elmúlt hetekben Mischa medve halála, aki a francia szórakoztatóipart szolgálta egész életében. Franciaországban a mai napig sok medvét használnak, láncra verve, szájkosárban kell a színpadon labdát egyensúlyozniuk és különböző mutatványokat előadniuk. Amikor nem szerepelnek, akkor legtöbbjük egy méltánytalan kis ketrecben kuporog. Mischa életkörülményeit az állatvédők középkori börtönhöz hasonlították, végül egy állatmenhelyen lelte halálát.

Mischa halálát Patrick Violas, a La Taniere állatmenhely alapítója jelentette be az alábbi kommentárral:

Mindannyiunknak tanulnia kell ebből az esetből! Mischa nem halhatott meg hiába.

A vadállatok cirkuszi idomítása megfélemlítéssel és fájdalmas eszközökkel járnak. Az oroszlánok, tigrisek, elefántok és medvék egytől-egyig olyan mutatványokra vannak kényszerítve, mely a lehető legtávolabb áll természetes mozgásuktól, viselkedésüktől. Ráadásul a legtöbb cirkusz utaztatja is az állatait, szűk vagonokban vagy teherautókban.  Ez nem csak fizikailag rendkívül káros egy hatalmas vadállatnak, de szellemileg is teljesen bedarálja őket a közeg.

A legtöbb európai ország már nemet mondott a vadállatos cirkuszokra. Párizs vezetése pedig követi ezt a változó szellemet, hiszen szerencsére a világ nagy része megelégelte az állatok kizsákmányolását és kegyetlen tartását.

Év elején Madrid vezetése döntött hasonlóképpen. Hangsúlyozták, hogy a cirkusztörténet része az ország és a város kulturális örökségének, de a 21. században senki nem szórakozhat más élőlény szenvedésének a kárára.

Hazánkban is nagyon sokan szeretnék, ha végre megszűnnének a vadállatos cirkuszok, az erre irányuló petíciót eddig 43 ezer ember írta alá, de érdemben még semmilyen előrelépés nem született az ügyben.

Bohata Krisztina

Kutyabarát.hu

Forrás: livekindly.co

Fotó:  FourPaws/Stephanie Lefebvre

Az elmúlt években többször előkerült az érdi Noel Tanya ügye, ahol engedély nélkül tartottak és mutattak be egzotikus állatokat, köztük oroszlánokat is. Az Állatvédőrség az elmúlt két évben többször megkísérelte bezáratni a helyet, de az minden tiltás ellenére, papírok és engedélyek nélkül tovább üzemelt. A létesítményből már tavaly elkoboztak négy oroszlánt és két pumát, akiket mentőközpontokban helyeztek el, de a tulajdonosok újabb hét oroszlánra tettek szert, valószínűleg egy román cirkusztól. Romániában 2019. Január 1. napja óta nem lehet állatokat cirkuszban szerepeltetni, ezért a cirkuszosok feltehetőleg így szabadultak meg a feleslegessé vált állatoktól. 

A Noel Tanya azonban továbbra sem rendelkezett engedéllyel, ezért a hatóság az oroszlánok elkobzását rendelte el, bár az elhelyezésük akkor még nem volt megoldott, az is felmerült, hogy az állatokat el kell altatni. Szerencsére a Veresegyházi Medveotthon felajánlotta, hogy a 4 nőstény és 3 hím oroszlánt befogadja és számukra megfelelő helyet alakít ki a Medveotthon területén, ahol a macikon kívül farkasok, mosómedvék és ormányos medvék, valamint két rénszarvas is él. Közép-Európa egyetlen medveotthonába, amely a nemzetközi állatvédő szervezet, a WSPA (ma World Animal Protection) és a veresegyházi önkormányzat összefogásával létesült 1998-ban, folyamatosan érkeznek rossz tartási körülmények közül mentett állatok, de oroszlánok eddig nem éltek itt. A Medveotthon és az önkormányzat ezért beruházást indít, hogy az oroszlánoknak megfelelő életteret tudjanak kialakítani, amely céllal támogatásokat gyűjtenek. Remélhetőleg ezek a jobb sorsot érdemlő afrikai csúcsragadozók most már nyugalomban és kényelemben élhetnek.

Bujdosó-Szalay Adél

(Kutyabarát.hu)

Forrás: Medveotthon.hu, index.hu, veresegyhaz.hu; Indexkép: pexels –  Alexas Fotos

Az amfiteátrumi műsorokban medvéket, oroszlánokat, bikákat, leopárdokat és egyéb veszélyes és erejükről híres állatokat állítottak szembe esélytelenebbnek tartott ellenfelekkel, például bárányokkal, kutyákkal vagy rabszolgákkal. A kiválasztott ellenfeleket aztán beengedték az arénába, és megkezdődött a sokszor életre-halálra szóló küzdelem, amelyet a publikum lelkes éljenzéssel díjazott. Hogy ne legyen teljesen egyoldalú a küzdelem, sok praktikát bevetettek: 3-4 kutyát eresztettek egy medve ellen, vagy a rabszolga kezébe adtak egy tőrt, hogy ne végezzen vele annyira gyorsan az oroszlán, így sem a vesztes, sem a győztes nem úszta meg sérülés és szenvedés nélkül a viadalt. A viadalok az egész Római Birodalom területén elterjedtek, majd annak bukása után a keleti régiókban maradtak fent. A bikaviadal a mórok révén jutott el Spanyolországba. Annak idején még nem a mai torreádor a bika ellen felállásban, hanem a bikákat más állatokkal, főleg kutyákkal bőszítették, majd hagyták, hogy a szerencsétlen stresszes állatok a lehető legnagyobb kárt tegyék egymásban. Spanyolországból a Habsburgok spanyol házasságai révén Ausztriába is eljutott a viadalok híre, és 1710-ben Bécsben megnyitották az első Hetztheatert. A Hetz a német hajtóvadászat szóból származik, és arra utal, hogy a hajtóvadászat során a vadat kutyákkal felverik és hajtják a vadászok felé. (Jól érzékelhető a magyar “heccelni”, azaz bosszantani, megzavarni, felpaprikázni szó eredete.)

Magyarországon 1780-ban, Lipótvárosban, nyílt meg a heccszínház, ahol “2 nagy verekedő és ragadozó medve, 2 kis verekedő és ragadozó medve, 1 ragadozó medve, 1 erdélyi hecc medve, 1 verekedő és táncoló medve, 4 ragadozó farkas, 2 hecc farkas, 1 nagy erdei szarvas, 1 dán szarvas, 3 ló, 1 szamár, 1 fekete extra tűzkutya, 9 medvefogó kutya, 4 bikafogó kutya, 2 farkasfogó kutya, 7 disznó- és ökörfogó kutya, 4 közönséges csaholó kutya” alkotta a társulatot. Ugyan a lovakat és a szamarat csak teherhordásra használták, így is 42 állat, közöttük 28 kutya volt kitéve a folyamatos kegyetlen viadaloknak, majd ahogy az üzlet beindult, az állományt folyamatosan bikákkal és egzotikus vadállatokkal bővítették.

A heccszínházban 2000 ülőhely volt, amely az akkor 35 000 fős lakosságszámhoz viszonyítva nem mondható kevésnek, mégis állandó teltházzal üzemelt a létesítmény, sőt, hosszú sorok kígyóztak minden vasárnap, a bejutásra várva.

“Vasárnapokon véget nem ér… a kocsik, lovasok áradata… Mindenki arra-felé igyekszik, minden rendű és rangú ember; gyenge nőszemélyek, akik elájulnak ölebük egyetlen vakkantásától, rosszul lesznek egy nyomorék koldus láttára: …hidegvérrel nézik végig, hogyan tépik szét vérszomjas ebek szegény bikának és ökörnek a fülét, hogyan marcangolja szét a medve… a védetlen, gyönge bárányt, és tapsolnak, sőt hahotáznak a szerencsétlen, elgyötört állatok fájdalomkiváltotta üvöltésén.” – írta 1790-ben megjelent, Reisen nach St. Petersburg című útinaplójában a német Lebprecht a pesti heccről.

Nemcsak a városba látogatókat, de a budapesti közönséget is megosztotta a szórakoztatásnak ez a kegyetlen formája, és többen felemelték a hangjukat ellene, és bár a városvezetésben is megvolt a hajlandóság, nem találtak módot a népszerű intézmény bezárására. Egyes emberek (már akkor is) mulatságosnak találták az állatkínzás válogatott módjait, és maguk is “hecckutyákat” kezdtek tenyészteni, amelyeket aztán a heccszínházban engedtek egymásra, és fogadásokat lehetett kötni, melyikük marad életben. De kutyaviadalokon kívül még egyéb értelmetlen kegyetlenségeket is műsorra tűztek:

„Róka vagy néha más állat is a mint futni akarna egy nagy ponyván által, melyet egy néhány emberek fognak és rángatnak két felől, magassan fel-vetődik a levegőbe, s ismét visszaesik a ponyvára, megént fel vetődik és ismét visszaesik, mig nem meg-szédül s gyakran el is vész.” – számol be a Magyar Hírmondó.

Az 1790-es évek során a heccszínházban az állatviadalok kulturáltabb szórakozásnak adták át a helyüket, felvonultatott egzotikus állatokat és lovasbemutatókat tekinthetett meg a közönség – ilyen szempontból a hecc az állatkert és cirkusz elődjének tekinthető.

A századfordulón aztán Pest Város tanácsa úgy döntött, hogy végleg bezárja a heccszínházat, és a helyén megépülhetett a Szent István Bazilika elődje, a lipótvárosi plébániatemplom. Nincsenek arról adatok, hogy a heccszínház 20 évnyi fennállása során hány medve, bika, kutya, róka, farkas és egyéb állat végezte az emberi kegyetlenség áldozataként, de számunk több ezerre tehető.  

Nemcsak kegyetlen szórakozásnak, de egyenesen felfoghatatlannak tartunk minden olyan “szórakozást”, amely bárkinek a szenvedésébe kerül. Már többször is felhívtuk a figyelmet arra, hogy az állatos cirkuszt, a delfinshow-kat miért kerüljük. Álláspontunk szerint minden élőlénynek joga van ahhoz, hogy fájdalom, szenvedés és kínzások nélkül élje le az életét. Aki ezzel nem tud azonosulni, annak talán érdemes belegondolni, hogy tudományos kutatások bizonyították, hogy a gerinces állatok képesek félelmet és fájdalmat érezni, ugyanúgy, ahogy mi, emberek.

 

Bujdosó-Szalay Adél
(Kutyabarát.hu)

Forrás: Bogdán István – Régi magyar mulatságok (Magyar Elektronikus Könyvtár); Ozone TV – Magyarország madártávlatból; Festmények: Henry Thomas Alken – Bull baiting; Indexkép: Ste-Andre/@flickr

Ingusföld az észak-kaukázusi régióban található, Csecsenföld, Észak-Oszétia és Grúzia között terül el.

A város vezetője, Beslan Tsechoyev kijelentette, hogy véleménye szerint a vadállatos cirkusz az egyik legrosszabb kizsákmányolási formája az állatoknak és az ő irányítása alatt ez biztosan nem lesz engedélyezett Magasz városában.

A tiltás bejelentésével párhuzamosan egy május 6-ra tervezett nagy cirkuszi előadást is töröltetett a város programjából, mely egy nagyszabású szabadtéri parádé lett volna a központi Aliana téren. Döntését a város honlapján hozta nyilvánosságra, amit hamar felkapott az orosz sajtó, hiszen Oroszországban nagyon régi és erős hagyománya van az állatidomításnak és az ilyen jellegű cirkuszoknak.

A vadállatos cirkuszok mellett a lovas rendezvényeknek is messzire visszanyúló hagyománya van Oroszországban, így Tsechoyev nyilatkozatában megpróbálta külön választani azt, amikor az állatok természetes élőhelyén tréningezik és tanítják őket feladatokra, mutatványokra valamint az egzotikus állatok cirkuszi idomítását, mely utóbbit egyenesen úgy nevezete: az állatok bebörtönzése.

Magasz város vezetője a jelenlegi intézkedésen kívül egy átfogó és hosszú edukációs kampányt szeretne indítani a gyermekek és fiatal felnőttek körében az állatokkal való etikus bánásmódról is.

A 38 éves polgármester 2015 óta vezeti a várost és az oroszországi viszonyokhoz képest kiemelkedően sokat foglalkozik állatvédelmi kérdésekkel és különösen nagy hangsúlyt fektet az állatok jólétével kapcsolatos intézkedésekre, mely igencsak ritkaság Oroszországban. Ami pedig még furcsább, hogy saját Instagram oldalt vezet és természetesen itt is sokat pózol állatokkal. Igazán szimpatikus fiatalember, jegyezzük meg a nevét!

Bohata Krisztina

(Kutyabarát.hu)

Forrás: bbc.com

Fotó: PrimaMedia/The Siberian TImes

Úgy tűnik, a vadállatos cirkuszok megítélése az elmúlt évek alatt komoly változáson ment keresztül. Szinte nem telik el úgy pár hét, hogy ne kapnánk egy újabb hírt arról, hogy a világ melyik nagyvárosa, régiója vagy országa tiltotta be az állatos cirkuszokat.

Egyre több emberhez és vezető politikushoz, döntéshozóhoz jut el az üzenet, hogy a vadállatok cirkuszi élete egyszerűen tragikus. Elszakítva a természetes közegükből, kitéve a legváltozatosabb stresszforrásoknak – kiképző eszközök, utaztatás, szűk ketrecek, sokszor fájdalmas trenírozás – elkerülhetetlen, hogy fizikailag és mentálisan is sérüljenek.

A következő nagyváros, aki kiáll az állatok mellett az nem más, mint Madrid. Nagyon fontos döntés ez egy olyan országban, melynek nevéhez olyan kegyetlen hagyományok fűződnek, mint a bikaviadal, a Toro Embolado (a bika szarvaira fémgömböket aggatnak és meggyújtják), a bikafuttatás vagy a „harangtorony kecskéje” (egy élő kecskét dobnak le a harangtoronyból Zaragozai Szent Vince tiszteletére). Ezeknek a hagyományoknak a nagy része már szintén tiltás alatt van Spanyolországban, de nagyon hosszú idő kellett a szemléletváltáshoz.

A madridi városi tanács a napokban megszavazta, hogy a vadon élő állatokat ezentúl tilos használni a cirkuszokban és bemutatókon, mert ezek a körülmények nem felelnek meg „az állatok fiziológiai, mentális és társadalmi igényeinek”.  Madrid ezzel 9 másik régióhoz csatlakozott, köztük van Katalónia és Valencia is, ahol a tilalom már korábban életbe lépett.

Az állati jogok olyan sokat sérültek már Spanyolországban, hogy az ország állandó színterévé vált a nemzetközi állatvédők demonstrációinak, akik nagyon ritkán és nagyon hosszas munka árán tudtak elérni eddig bármilyen változtatást. Most talán itt is megérkezett a változás szele.

Hajrá Spanyolország! Vigyázzatok az állataitokra!

 

Bohata Krisztina
(Kutyabarát.hu)

Forrás:  petalatino.com, onegreenplanet.com