A kutyaviadal csali kutyája elvesztette mindkét fülét, de a lelke hibátlan maradt
Több évvel ezelőtt egy rendőr talált rá a félholt pit bullra Arizona utcáin. Csontsovány volt, tele élősködőkkel, sérülésekkel – mindkét füle hiányzott, egész fején harapás nyomok. Valószínűleg csalikutyaként használták kutyaviadalokon. Azonban Calista számára új élet kezdődött – és ő maximálisan bizonyítja, hogy megérdemelte az új esélyt, hiszen ő maga semmi rosszat nem tett.
A megtalált állat annyira félt, hogy először azt hitték, nem lát, mert egyáltalán nem volt hajlandó kommunikálni az emberekkel. Olyan koszos volt, hogy először még az eredeti színét is eltévesztették: azt hitték, barna. Fülei helyén már csak bőrdarabok lógtak, egyik teljesen hiányzott, de a másik is menthetetlen volt.
Egy helyi menhelyre került, majd az egyik pit bullokkal foglalkozó szervezet az egyik önkéntesüknél, Jeannette-nél és férjénél helyezte el Calistát. Azonnal állatorvoshoz vitték, aki nem jósolt neki túl nagy túlélési esélyeket.
– Láttuk rajta, hogy retteg, de mégis ott bujkált valami remény a szemében. – meséli Jeannette, aki úgy fogalmazott: a kutyának halál-szaga volt. Kullancs fertőzés, súlyos vérszegénység és számos sérülés rontotta az esélyeket. – Minden oka meglett volna arra, hogy dühös legyen a világra. Mi is azok voltunk, hogy valaki ezt tette vele. De ő megbocsátott. –
Aznap éjjel az állatorvosnál kellett maradnia, így mielőtt elment, Jeannette nevet adott neki: hogyha éjjel meghal, meg tudjanak róla emlékezni, és legalább egy dolog legyen neki, ami a sajátja. Elnevezték Calistának, ami azt jelenti: „a legszebb”.
Calista mindenkit meglepett, amikor reggel életben volt, majd egyre több éjszakát élt túl. Jeannette és férje minden nap meglátogatta. – Valamilyen állandóságot szerettünk volna adni az életébe. – Majd a mentő csapattól is egyre többen kezdték látogatni. Egy hét elteltével Jeannette haza vihette, ő lett az ideiglenes befogadója. Akkor már volt egy kutyájuk, Zazu, és nem terveztek mellé másikat, de amikor pár hónap múlva Calista gazdikereső lett, Jeannette azonnal döntött.
– Nagyon sokáig erősködtünk mindenkivel szemben, hogy ő csak ideiglenesen van itt, bár mindenki más tudta, hogy ez nem igaz. Amint elmehetett volna, azonnal azt mondtam, hogy márpedig innen sehova sem megy. – Jeannette ma már el sem tudja képzelni, milyen volt Calista nélkül. Kutyájuk, Zazu is elkezdett ragaszkodni hozzá, és sok mindenre megtanította.
Calista nem tudott játszani, sem emberrel, sem kutyával, sem tárgyakkal. Mindentől félt, még a legtermészetesebb mozdulatoktól is. Néha még ma is eluralkodik rajta egy érzés, de azonnal úrrá lesz magán. Szeret enni, szereti az embereket, más állatokat.
Bár Calista egészsége nem tökéletes, sajnos rákot diagnosztizáltak nála, de állapota egyelőre kielégítő. Hihetetlenül boldog, mintha soha nem történt volna vele rossz, vagy mintha mindent megbocsátott volna. Hegei, fülei hiánya és félelmei árulkodnak a múltjáról, de kapott egy új esélyt, ő pedig él vele minden áldott nap.
„Nem egy szörny vagyok. Bátorság. Megbocsátás. Szeretet vagyok.”
Kapcsolódó tartalmainkból:
A masnis félfülű kutya lett a viadalok elleni harc egyik legédesebb jelképe
(kutyabarát.hu)
