Menhelyi kutyákkal fut a terepfutó csapat
Korábban kelni reggel, hogy futni menjünk… Sokunknak ez is szép kihívás. Az amerikai Tampa Bay egyik középiskolájának terepfutó csapata azonban futás előtt még beugrik a helyi menhelyre is, hiszen az ottani kutyák már alig várják őket.
Kevés lelkesítőbb futótárs létezik, mint a kutya. Ha meglátják a futócipőt szinte kiugranak a bőrükből, és a lelkesedésük ragadós! Ki tudná elodázni a napi edzést, ha egy egész testében csóváló eb lelkesedésével szembesül. Persze a Tampa Bay-i terepfutó csapat nem (csak) motivációs eszközként tekint a kutyákra. Az évek óta tartó kezdeményezés során a kutyák számára olyan fontos napi mozgást és törődést is megadják.
A terepfutó csapat tagjainak három elvárásnak kell megfelelniük: „úriemberek, tudósok és sportolók” – mondja az edzőjük. Az úriemberi hozzáállás az, ami itt megjelenik: gondoskodni valakiről, aki nem tud magáról gondoskodni. Ez pedig egy olyan fontos érték, amit ezek a fiúk még a kényelmetlenség és a plusz munka árán is megtartanak.
A kutyás futás esetükben nem csak sport. És a kutyáknak sem csak a mozgás és a szocializáció lehetőségét adja meg. A reggeli futások alkalmával rengetegen látják őket, és így megismerik a menhelyen élő kutyákat – talán még az álomgazdi figyelmét is sikerül így magukra vonni.
A kezdeményezés tehát több oldalról fantasztikus. A terepfutó csapat tagjai megélik általa a gondoskodást. A közös testmozgás segít a két- és négylábúaknak is az egészség és a jó közérzet megőrzésében. Emellett pedig remek reklám a menhelyen élő kutyusok számára.
Tudjuk, hogy örökbe fogadni menő, de menhelyi önkéntesnek lenni se kutya!
