A spanyol állatvédelmi törvény margójára
A napokban fogadta el a spanyol parlament azt a törvényt, mely az állatokat érző lényekké nyilvánította. Ez azért úttörő jelentőségű, mert az érző lényekre más szabályozások vonatkoznak, mint a vagyontárgyakra vagy tárgyakra.
A törvényt egyedül a spanyol vadászszövetség volt elnöke, Ángel López Maraver ellenezte nyíltan. Szerinte teljesen abszurd az ötlet.
Az állatkínzás és az állatbántalmazás komoly probléma Spanyolországban. Az állatokhoz való furcsa viszony példája a „hagyományos” bikaviadal vagy az éves galgo elhagyás, amely során közel 50 000 spanyol agarat hagynak el vagy akasztanak fel.
Olyan vadászkutyákról beszélünk, akik éveken át szolgálták gazdájukat. Ugyanakkor ezek a kutyák nem társnak, hanem haszonállatnak voltak tekintve, ezért hasznosságuk végén már feleslegessé váltak. A vadászidény végén ezekre a „kiöregedett” kutyákra a halál várt. Állatvédő szervezetek hatalmas nemzetközi összefogással igyekeztek minél több galgót megmenteni ebben az időszakban. Sokakat a fákról vágtak le, ahová a vadászok, a hagyományhoz hűen, felakasztották őket.
A február 1-jei Free the Galgo emléknap a spanyol agarak világnapja.
Érthető tehát a spanyol vadászszövetség egykori elnökének „kiakadása”. Hiszen a mostani törvény ezt a szokást lehetetlenné – vagy legalábbis törvénytelenné teszi.
A vadászok és galguerók azonban nem akarják ezt annyiban hagyni. Szerintük a vadászkutyákra más szabályozást kellene alkalmazni, mint a családi kutyákra. Mégpedig azon az alapon, hogy ők haszonállatok.
Az állatok státusza korunk egyik legfontosabb etikai problémái közé tartozik. Az állatvédelmi törvények általában külön kezelik a háziállatokat, a haszonállatokat és a vadállatokat. Találkozhatunk olyan nézettel is, ahol a gerincesek és a nem gerincesek élveznek különböző jogokat, míg egyes országokban bizonyos kiemelt állatfajoknak vannak, míg másoknak nincsenek jogaik.
Egységes azonban, hogy a haszonállatokat nem illeti meg az élet védelmének joga.
Bár a spanyol és brit állatvédelmi törvényeket ünnepljük, ha belegondolunk, van bennük némi visszásság. Spanyolországban például, ha egy párnak van egy spanyol agara, az a kutya válás esetén érző lénynek tekintendő. Ha egy ugyanilyen spanyol agár egy galgueroé, attól meg lehet szabadulni. (Legalábbis ezt szeretné elérni a spanyol vadászok egy része). Pedig a két kutya között értelemben, érzésekben semmi különbség nincs.
Még érdekesebb a kérdés, ha a párnak mondjuk törpemalaca van. Összevetve azzal, hogy ugyanez a pár lehet, hogy kedveli a serrano sonkát. Itt sincs különbség a két malac között, az életük és a velük való bánásmód egy önkényes címke miatt mégis teljesen más.
Ilyen tekitetben egyet kell értenünk Ángel López Maraver úrral. A szabályozás valóban abszurd. Ugyanis minden állatnak joga kellene hogy legyen az élethez és az élettérhez. Vadállatoknak, háziállatoknak, haszonállatoknak egyaránt.
