Egykori gyermekkatonáknak segítenek a mentett kutyák Ugandában
Vannak történetek, amelyek egyszerre szólnak veszteségről, túlélésről és reményről. A háború sújtotta Ugandában futó Comfort Dog Project története is ilyen. A programban egykori gyermekkatonák és mentett kóbor kutyák találnak egymásra. Olyan emberek és állatok, akik életük során egyaránt megtapasztalták a félelmet, a kiszolgáltatottságot és az erőszakot.
Az egyik résztvevő, Robert, gyermekként került a hírhedt Lord’s Resistance Army fegyvereseinek fogságába. A lázadó szervezet évtizedeken keresztül gyermekek ezreit rabolta el, hogy katonaként vagy más módon használja fel őket. Robertnek végül sikerült megszöknie, de a háború emlékei hosszú időn keresztül elkísérték.
Mint sok más túlélő, ő is nehezen talált vissza a hétköznapi életbe. A múlt emlékei, a veszteségek és a traumatikus élmények még évekkel később is hatással voltak rá.
Fordulópontot jelentett számára, amikor csatlakozott a Comfort Dog Project programjához. A kezdeményezés különlegessége, hogy a résztvevők nem tenyésztett vagy speciálisan kiválasztott kutyákkal dolgoznak, hanem az utcákról mentett kutyákkal. Ezeket a kutyákat korábban elhanyagolták, bántalmazták vagy magukra hagyták. A kutyák bizalmatlanok, félénkek, sokszor rossz tapasztalatokat hordoznak magukkal. Akárcsak azok az emberek, akikhez kerülnek.
A program során minden résztvevő egy kutyával dolgozik együtt. Megtanulják ellátni, gondozni és képezni az állatot, miközben fokozatosan kapcsolat alakul ki közöttük.
A folyamat egyik legfontosabb eleme a kölcsönös bizalom felépítése. A kutya megtanulja, hogy az ember nem jelent veszélyt, az ember pedig újra megtapasztalhatja, milyen érzés bízni.
Robert számára ez a kapcsolat különösen sokat jelentett.
Elmondása szerint korábban álmaiban gyakran jelentek meg a háború emlékei és az átélt borzalmak. Ahogy azonban egyre több időt töltött a kutyájával, az álmai is változni kezdtek. Egyre gyakrabban jelentek meg bennük a közös séták, a játék vagy azok az egyszerű hétköznapi pillanatok, amelyeket együtt éltek át.
A kutya természetesen nem törölte el a múltat, és nem szüntette meg a traumát. De segített új élményekkel, új kapcsolatokkal és új rutinokkal gazdagítani a jelent.
Az állatasszisztált programokkal kapcsolatos kutatások is arra utalnak, hogy az állatok jelenléte számos ember számára támogató lehet a traumák feldolgozásában. A gondoskodás, az érintés, a rendszeres napi rutin és az ítélkezésmentes kapcsolat mind olyan tényezők, amelyek hozzájárulhatnak a pszichés jólléthez.