A szobatisztaság felé – 1.
A szobatisztaság elérése talán a kutyával közös élet első nagy kihívása. Persze, vannak kölykök, akiknek szinte magától megy, de hát Mozart is csodagyerek volt – attól még nem ez az átlag.
A szobatisztaság tanításának alapvető feltétele, hogy a kutyánk testi és idegrendszeri fejlettsége lehetővé tegye, hogy tartani tudja a vizeletét és érezze, ha ki kell mennie. Egy bizonyos kor alatt (fajtától, egyedtől függően) ez nem elvárható. Ilyenkor nincs más hátra, mint megfelelő időközönként (8 hetes korban kb. 2 óránként) kivinni az ebet és nagyon-nagyon megdicsérni, ha sikerül kint végeznie a dolgát. Persze ekkor még a tanulási folyamatok sem olyan fejlettek, hogy a dicséretet összekösse a (még nem tudatos) cselekvéssel, de érdemes kialakítani ezt a szokást, illetve a kezdetektől fogva egységesen kommunikálni. Hiszen még a mi kommunikációnkat is csak most tanulja a kiskutya.
Fontos, hogy a baleseteket ne büntessük! Ahogy fentebb is írtuk, a kiskutyák biológiai és neurológiai szempontból még nem elég fejlettek ahhoz, hogy összerakják a fejükben, hogy rosszat vagy jót csináltak.
Nincs kontrolljuk a cselekvés felett, ezért nem is értik, miért kapják a büntetést. A pisilés/kakilás utáni büntetés cserébe erős stresszt válthat ki, ami nem segíti a tanulási folyamatokat. Tehát a büntetéssel éppen ellenkező hatást érünk el. Ebben a korban a „balesetek” inkább nekünk számítanak fontos visszajelzésnek: gyakrabban kell kivinnünk a kiskutyát, vagy, ha ez nem lehetséges, akkor bent is ki kell alakítanunk egy megfelelő helyet. Erre a célra kiváló a kutyapelenka (földre teríthető) vagy a különféle kölyökkutya WC-k.
Rendkívül fárasztó időszak ez a kiskutya nevelésben, de szerencsére nem tart örökké. Hamarosan tudatossá fognak válni a folyamatok, és a kiskutya jelezni kezd nekünk, ha ki kell mennie.
Ekkor kezdődik a valódi szobatisztaság „tréning”.