Mit NE mondjunk egy kutyatámadás áldozatának?
Egy kutyatámadás szörnyű dolog, különösen, ha a megtámadott kutya vagy gazdi komoly sérülést szenved el. A fizikai sebek azonban könnyebben gyógyulnak, mint a trauma. Fontos, hogy ilyen esetben amennyire lehet, támogassuk az áldozatokat, amire gyakran csak a szavak az eszközeink. Ezeket azonban jól válasszuk meg, nehogy olyat mondjunk, ami nem hogy nem segít, esetleg ront is a helyzeten.
A kutyatámadás okozta trauma elsősorban a váratlanság és a kiszolgáltatottság, tehetetlenség érzése miatt fájdalmas. Az áldozat magát és a külvilágot felváltva hibáztatja, keresi a feloldozást, az alternatívát, amellyel elkerülhette volna az esetet.
Barátként, ismerősként legyünk megértőek. Hallgassuk meg az áldozatot, segítsünk neki, amiben kéri. A kéretlen tanácsokat azonban tartsuk meg magunknak – legalábbis addig, amíg az időpont alkalmassá nem válik rá.
„Rosszabb is lehetett volna!”
Ez az egyik legnépszerűbb vigasztalónak szánt mondat. A zaklatott, traumatizált áldozat, aki élete egyik legrosszabb élményén van túl, azonban ezt másképp értelmezheti. „Ó, katona dolog, ez nem is igazán fontos” vagy, „nem akarok a problémáddal időzni, tedd túl magad rajta„. Bár tény, hogy kevés olyan rossz dolog történik, aminél nincs rosszabb, ez a mondat nem vigasztaló.
Bármilyen trauma után az áldozatnak két dolgot adhatunk: a figyelmünket és a támogatásunkat. Hallgassunk, legyünk ott. Hallgassuk meg ezredszer is, álljunk ott mellette, de ne bagatellizáljuk a történteket!
„Sajnálom azokat a kutyákat!”
Teljesen érthető. Normál esetben az áldozat is sajnálná őket, hiszen valószínűleg erőszakos, de legalábbis gondatlan gazda, esetleg bántalmazás, elhanyagolás vezetett odáig, hogy támadóvá váltak.
Még ha így is érzünk azonban, akkor se mondjuk ki. Ha minket, vagy a kutyánkat megtámadna valaki, mi is félelmet, veszteséget éreznénk. Aki megtámadott, arra jó darabig nem tudunk áldozatként nézni, csak ellenségként. És persze tudjuk, hogy ez nem jó, és emiatt akár lelkiismeretfurdalást is érezhetünk. Nem kell erre még egy lapáttal.
„Miért (nem) … „
Miért mentél arra? Miért nem avatkoztál közbe? Vagy, miért nem figyeltél jobban? …
Hogy ez hányszor fut át egy áldozat agyán?! Hányszor ébreszti fel álmából? Hányszor motoszkál ott, hányszor nem hagyja nyugodni? Nem szükséges, hogy más is emlékeztesse rá, hogy ha másképp lett volna, akkor ez nem történik meg.