Kell-e nekem kutyasíp?
Bevallom, teljesen járatlan vagyok a kutyasíp témában, de szemet szúrt, hogy egyre többször találkozom olyan gazdikkal, akik ahelyett, hogy crescendóban szólítgatnák Buksit, egy nyakukban lógó síp segítségével vonzzák oda az elkóborolt állatot. Rövid kutatás után kiderítettem, hogy a kutyák síppal történő behívása elég régre nyúlik vissza, még abba az időbe, amikor munka közben a kutyákat nagy távolságokból kellett irányítani, például vadászat vagy a nyáj terelése közben. Az emberi hang ugyanis nem terjed olyan tisztán és olyan messzire, mint a síp magas frekvenciájú hangja, tehát nagyobb távolságban a kutya nem hallja meg.
Fütty-parancs
A síp által kiadott fütty helyett a juhászok annak idején mindenféle segédeszköz nélkül fütyültek a kutyáiknak. A különböző magasságú és dallamú füttyszó más-más parancsot takart. Egy jól képzett kutya akár 10-15 különböző fütty-parancsot is ismert. Ebből is látszik, hogy a síp a parancsszavak remek alternatívája.
A gyakorlatban tehát akkor nyújthat segítséget a síp, ha valamilyen okból a hangunk nem elég ahhoz, hogy eljusson a kutyához. Ez lehet valamilyen munkahelyzet, például nyomkövetés, de a kutató-mentő kutyák egy része is ki van képezve arra, hogy síppal irányítható legyen. Ezen kívül, a síp jó szolgálatot tehet akkor is, ha a gazdinak beszédbeli vagy hangképzési nehézségei vannak, illetve, ha a kutya hallása korlátozott. Érdekes, hogy a hallássérült vagy idős kutyák nagy része nem teljesen süket, csak bizonyos frekvenciatartományt nem érzékelnek. Ha ez a tartomány egybeesik az emberi beszédével, akkor kutyánk nem hallja meg, amit mondunk neki, viszont ha egy megfelelő hangmagasságú sípot használunk, akkor tudunk vele kommunikálni.
Kutyasípok
Az elérhető kutyasípok kínálata nagyon széles, a legegyszerűbb, egy hangmagasságban működő sípoktól az állítható frekvenciájú tréning sípokig, sőt léteznek úgynevezett „néma” sípok is, melyek az emberi fül számára nem hallható, de a kutya által nagy távolságból is érzékelhető frekvencián szólnak. A szakértők szerint a síp kiválasztásakor érdemes mérlegelnünk, hogy milyen feladatokra képezzük ki a kutyát, ezzel együtt milyen távolságban fog dolgozni tőlünk, és ennek függvényében válasszunk megfelelő frekvenciájú sípot. Például a vadászat vagy nyomkövetés során a kutya 1-2 kilométer távolságba is előremehet, míg mondjuk az engedelmes tréningben legfeljebb pár-tíz méterre távolodik el tőlünk.
A kutyasíp tehát remek segédeszköz, ha nagyobb távolságból szeretnénk irányítani a kutyánkat, vagy éppen a kutya vagy gazdi számára valamilyen okból nem lehetséges a beszéddel történő kommunikáció. Mivel nálunk egyik forgatókönyv sem áll fenn, ezért maradok a hagyományos kommunikációnál. Ti mit gondoltok?
Használtok kutyasípot a hétköznapokban vagy kipróbálnátok, milyen?
