Összezavarja a kutyákat a sok becenév?
Tegyük a kezünket a szívünkre, és becsületesen számoljuk össze, hogy hány becenév van mindennapos használatban nálunk! Nálunk fejenként bőven 10 fölött van a szám, ami három kutyával számolva 30 és 50 közötti becenév. Személyes tapasztalat, hogy ha van nálam valami finomság, akkor hirtelen mindenki Frida lesz, vagy akit éppen hívok, és farokcsóválva tobzódnak előttem. Szóval, vajon van jelentősége, hogy becézünk, vagy nem ez dönti el a tanítás sikerét?
Mielőtt kifejthetnénk, hogy a rossz vagy sok név hogyan hat a kutyára, lássuk, hogy miért adjunk egyáltalán nevet a kutyánknak. Dina Casellini, a New York-i MindfulPups alapítója, tulajdonosa és vezető trénere elmondta, hogy a név nem feltétlenül szükséges ahhoz, hogy kommunikáljunk a kutyáinkkal. „Néhány tréner csak parancsokat használ.” – mondja Casellini. „Nem feltétlenül használják a nevet.”
Tanítsuk meg a kutyát a nevére!
Pedig a névadás természetes emberi késztetés, és hasznos is lehet. Ha megtanítjuk a kutyának a nevét, az arra is megtanítja, hogy figyeljen ránk. Erre egyébként a legtöbbször nem tanítjuk meg őket, pedig külön tanítási lépés kellene hogy legyen, mielőtt bármilyen parancsot tanítunk neki. Egy kutya, amikor hozzánk kerül, nem tudja, hogy őt Buksinak hívják. Ezért van az, hogy hiába kiabáljuk neki teli torokból, nem fogja tudni, hogy mit kellene kezdeni ezzel az információval. Casellini is azt mondja, hogy a kutya nevének megtanítása a kutyakiképzés első építőkövei közé tartozik. A kutya nevének kimondásával magunkra kell tudni vonni a figyelmét. Ezt követheti a tényleges kérés vagy vezényszó.
A kutya nevének megalapozása a kiképzés során különösen fontos a vészhelyzetek miatt. Vészhelyzet esetén, magyarázza Casellini, azt szeretnénk, ha a kutya azonnal reagálna a nevére, hogy gyorsan elhívhassuk a veszélyes helyzetből. Ebben az esetben nagyon fontos, hogy minden alkalommal pontosan ugyanazt a nevet és hangnemet használjuk. Tehát, legyen egy név, amit arra használunk, hogy magunkra irányítsuk a kutyánk figyelmét. Ezt pedig többször érdemes gyakorolni, hogy ha tényleg szükséges, jól működjön.
Hasonlóképpen, egy csoportos kiképzőhelyen vagy több kutyás háztartásban a névadás a kommunikáció szempontjából fontossá válik. Célszerű ezért az egy háztartásban élő kutyáknak eltérő hangzású neveket adni. Bár jól hangzik a hasonló név, a kutyák félreérthetik.
Ugyanakkor, a jó név „működése” nem csak azon múlik, hogy mit, hanem azon is, hogy hogyan mondjuk. Az élénk, magasabb, barátságos hangon és nagyon lelkesen hívjuk a kutyát, sokat segít azon, hogy tényleg odajöjjön. Kutatások igazolják, hogy a magas hangokra jobban reagálnak a kutyák, és vonzóbbnak találják őket mint a mélyebb, morgásra emlékeztető hangot.
Akkor most jöhet a millió becenév, vagy sem?
Casellini hozzáteszi, hogy sok minden, amit mondunk, csak „fehér zaj” a kutyáknak számára. A tanítás során általában minél kevesebb szót használunk, beleértve a beceneveket is, annál jobb. A tréning helyzeten kívül azonban ez kevésbé számít, mert nem a szavak tartalmára, hanem a hangsúlyra figyelnek a kutyák.
Mivel a becenév adás játékos, szórakoztató, és általában kedveskedünk vele, ezért a kutyáknak kellemes lehet hallgatni őket. Ugyanakkor, ne várjuk el, hogy a becenév is olyan „erővel” bírjon, mint a saját neve, amit megtanítottunk neki. „Szeretünk szórakozni a kutyáinkkal. Vészhelyzeteken kívül nyugodtan hívhatod a kutyusodat úgy, ahogy csak eszedbe jut.” – mondja Casellini.