A kutya személyiségtípusok és ami mögöttük van – 1. rész
A Scientific Reports című szaklapban megjelent tanulmány új megközelítést alkalmazott a kutyák személyiségének előrejelzésére és kategorizálására. Egy mesterséges intelligencia (MI) alapú algoritmus segítségével 70 000 kutya viselkedéséről rögzített feljegyzéseket vizsgáltak át. A cél az volt, hogy olyan közös vonásokat találjanak, amelyek alapján személyiségtípusok különíthetők el.
A kutatás két éven át tartott, Dr. Mohammad Amirhosseini, a Kelet-Londoni Egyetem munkatársa és James Serpell professzor, a Pennsylvaniai Egyetem Állatorvosi Karának professzora vezetésével. A finanszírozást egy kutyás technológiai start-up biztosította.
A kutatók megállapították, hogy a kutyák alapvetően öt személyiségtípusba sorolhatók. Ezek az izgatott/hiper-kötődő, a szorongó/félénk, a távolságtartó/ragadozó, a reaktív/megnyerő, illetve nyugodt/barátságos. A személyiségtípusok felállításához a kutatók a személyiségvonásokat a viselkedés alapján különítették el. A kutyák viselkedését leíró feljegyzésekből bizonyos helyzetekben az eltérő viselkedéseket különítették el, majd ezek együttjárásait nézték meg. Ahhoz, hogy a személyiségtípusok jelentőségét és ezek gyakorlati alkalmazását tágabb keretek között is értelmezni tudjuk, érdemes kitekinteni az emberi személyiségtípusok és személyiségmérés történetére.
A cikksorozat folytatásában bemutatjuk az egyes, a tanulmányban meghatározott személyiségtípusokat és azok jellemzéseit is közöljük.
Kitekintés a személyiségtípusok történetére
Az alkati típusok
A személyiség tipológia, illetve egyes személyiségvonások mérésének története az ókorig nyúlik vissza. Az indiai ajurvédikus személyiségtípusokat időszámításunk előtt 3000 körül különítették el. Ezek a vata, pita és kapha típusok, melyeket a tradicionális indiai orvoslás mind a mai napig diagnosztikai és terápiás iránymutatóként alkalmaz. Ezzel egy időben a szanszkrit írások három férfi és három női személyiségtípusról beszélnek. Az európai kultúrkörben Hippokratész volt az első, aki a betegségeket bizonyos testi jegyekkel hozta összefüggésbe. Az ő elméletét pedig Galenus fejlesztette tovább, körülbelül 500 évvel később, az i.sz II. században. Galenus-nak köszönhetjük a szangvinikus, kolerikus, melankolikus és flegmatikus típusok elkülönítését. Ezeket a kifejezéseket a köznyelvben a mai napig használjuk egy személyiség jellemzésére. Érdemes megjegyezni, hogy a korai személyiségtipológiák az egyének fizikai és lelki tulajdonságait vették figyelembe, és céljuk elsősorban gyógyászati volt. Ezek kialakulása megfigyeléseken, akár generációkon vagy iskolákon átívelő tapasztalatok és nem, a mai értelemben vett, tudományos kutatómunka eredménye.
Típusok és patológiák
Sokáig ez az irányvonal volt a meghatározó. Tehát, a személyiség és alkat típusokat patológiák vagy betegséghajlamok mentén különítették el, és (nagyrészt orvosok által végzett) megfigyeléseken alapult a kategorizáció. Ernst Kretschmer német orvos, pszichiáter, a XX. században például abból indult ki, hogy bizonyos alkati jegyek és pszichiátriai kórképek között összefüggés van. Ebből kiindulva dolgozta ki a lelki alkati vagy személyiségtípusokat.
Részben Kretschmer munkássága inspirálta az amerikai William Sheldont az úgynevezett szomatotípusok kidolgozására. Ő különböztette meg az endomorf, mezomorf és ektomorf alkatokat, a csíralemezek alapján. Ezekből a csíralemezekből az egyedfejlődés során különböző szervrendszerek alakulnak ki. Például az endodermából a bél- és emésztőrendszer, az ektodermából a hámrendszer, az idegrendszer, stb. Sheldon úgy vélte, hogy ezek fejlődési üteme hatással van a testalkatra és a személyiségre is, és a domináns csíralemez meghatározásával az egyén egy személyiség- és alkati típusba sorolható. Például akinek az ektoderma a domináns csíralemeze, az ektomorf típusba sorolható. Ezek az egyének vékony testalkatúak, magasak, lapos mellkasúak valamint csendes, tartózkodó, magának való emberek. A hétköznapi sztereotípiáink, illetve a filmek karakterei építenek erre a tipológiára, például amikor a humoros, barátságos embert dundinak, míg a könyvmolyt sovány, görbe hátú embernek ábrázolják.