Értik-e a kutyák, ha egész mondatokban beszélünk hozzájuk?
A gazdik tapasztalatai nagyban eltérnek abban, hogy hogyan tudják hatékonyabban megértetni magukat a kutyájukkal. Ebben a tekintetben a két véglet a pattogós parancsok és a teljes mondatokban megfogalmazott, folyamatos beszéd. Gazdija és kutyája válogatja hogy e kettő között milyen összetettségű verbális kommunikációt alkalmaznak a párosok. Ugyanakkor, az egyszerű, futtatói tapasztalat az, hogy ez is, az is lehet hatékony.
Nonverbális vagy verbális
Kutyáink kommunikációja elsősorban nem verbális. A kutyák közeli rokonai, a farkasok felnőtt korukban például szinte egyáltalán nem vokalizálnak. Egyes elméletek szerint a kutyaugatás és a hangadások az emberrel való kommunikáció megkönnyítésére maradnak meg a kutyák esetében felnőtt korukban is. A kutyákkal sokkal hatékonyabban kommunikálhatunk testbeszédünk segítségével – és talán a testjelzések hatékony használata lehet az, ami miatt a folyamatosan szövegelő gazdi éppolyan hatékony lehet mint a csak néha megszólaló.
Valószínűsíthető azonban, hogy segít a kutyáknak a beszéd megértésében, ha tagoltabban és lassabban beszélünk és igyekszünk a feladatokat egy adott szóval összekötni. Ez hasonlít ahhoz, ahogy az anyák lassítják és jobban artikulálják a beszédüket, amikor kisgyermekükhöz beszélnek. Ez az „anya-nyelv” (angolul motherese), segít a gyermeknek az asszociációk kialakításában a még nem verbális keretekben gondolkozó gyermeknek. A motherese rövidítéseket és egyszavas mondatokat is alkalmaz. Például az „add ide a poharadat, töltök bele neked vizet” nagyjából úgy hangzik: „pohááár – iszi?”. És ezt egy a gyermek felé forduló, a pohárért nyúló mozdulat kíséri. Ez segít abban, hogy a kicsi megértse, mit szeretnénk tőle.
Rövidítések és sémák
A kisgyermekek még sémákban gondolkoznak, számukra az adott helyzet, a szavak és a mozdulatok, események együtt bírnak jelentéssel. Például ha esteledik és bemegyünk a fürdőszobába, a szülő megengedi a vizet és habfürdőt tesz bele, az a „fürdés” helyzet. Ehhez társulnak a szavak is, amikkel a gyermek összeköti a helyzetet.
Minél egyszerűbbek ezek a szavak, és minél következetesebben alkalmazzák őket, annál hamarabb alakul ki a kapcsolat. Sokkal előbb tanulja meg a gyermek, hogy „pancsi”, mint azt, hogy „kislányom, elérkezett az este, itt az ideje, hogy megtisztálkodjunk” – főleg, ha ezt változatosan, mindig átfogalmazva hallja. A kutyák esetében is hasonló a helyzet. Ezért a tanításban érdemes lehet egyszerű szavakat kapcsolni a helyzetekhez. Például ha az ülést tanítjuk, akkor az „ül” gyorsabban meglesz, mint ha változatosan megfogalmazott, hosszú mondatokban magyarázunk a kutyának. (Itt egyébként egy másik tanulási folyamat, a kondicionálás is szerepet kap.)
De ne becsüljük le az ebek helyzeti tanulását! Ahogy a gyerekek, úgy a kutyák is képesek kihallani az ismerős szavakat a hosszabb szövegből. Ezt a helyzettel és a testbeszéddel kombinálva pedig képesek értelmezni azt, hogy mit várunk tőlük. És minél többet beszélünk hozzájuk, annál jobban fejlődik ez a képességük, viszont, a gyerekekhez hasonlóan, ezt a kutyáknak is meg kell tanulniuk.