Kutyát klónozni lehetséges – de vajon jó ötlet?
Bár az utóbbi időben kevesebb figyelmet kap a téma, a klónozás, azaz egy mesterségesen létrehozott, genetikailag azonos egyed létrehozása már nem csak Dr. Genya számára lehetséges… A klónozás ma már realitás. A remény, hogy visszakaphatjuk szeretett kedvencünket valóságos és elérhető. De mielőtt beleélnénk magunkat, vessünk egy pillantást a klónozás rejtett oldalára!
Dolly, az első klónozott emlősállat 1996-ban született Edinburgh-ben, és egészen hat éves koráig élvezhette a birka létet, 2003-ban bekövetkezett haláláig. Dolly egy másik, a névtelenség homályába veszett, közönséges birka genetikailag pontos mása volt. Ez azt jelenti, hogy a „hagyományos”, emlősöknél megszokott szaporodási folyamattól eltérően, amikor két egyed génjei keverednek, Dolly csak egyetlen egyed genetikai információit hordozta.
Szerintem sok gazdinak jut eszébe, főleg, amikor már idősödik a kutyája, hogy más kutya neki soha többet nem kell, csak ez az egy, őt senki sem pótolhatja. A kutyaklónozás lehetőségének köszönhetően, látszólag „visszakaphatjuk” szeretett kedvencünket, és valószínűleg az erős érzelmi felindultság és a hiány, amelyet egy szeretett kutya hagy maga után. Ez sarkall sok gazdit, köztük például Barbra Streisandot is arra, hogy kedvence, Samantha elvesztése után a klónozásban keresse a megoldást.
Csak a gazdagok kiváltsága?
Nem kell amerikai hírességnek lenni ahhoz, hogy kedvencünket ily módon „pótolhassuk”. Dél-Koreában, az Amerikai Egyesült Államokban és Kínában a házi kedvencek klónozása lassan iparággá duzzad. A Viagen Pets, 2015-ös megalakulása óta kifejezetten a társállat-piac ellátására specializálódott. A haszonállatok klónozásával foglalkozó anyavállalatból való kiválása óta először csak kisebb mennyiségben, majd a piac bővülésével mára már heti rendszerességgel „állítanak elő” klónozott kutyákat és macskákat. Blake Russell, az amerikai vállalat elnöke szerint a fogyasztók igénye vezetett idáig, és bár a pontos számokat és az ügyfelek kilétét üzleti titokként kezeli a cég. Annyi bizonyos, hogy bár ma csak egy szűk elit tartozik a megrendelők körébe, a technológia fejlődésével a klónozás egyre szélesebb körben lesz elérhető.
A kutya személyisége megmarad
Különös ellentmondásnak tűnik, hogy egy olyan országban, ahol az ASPCA adatai szerint, évente hat és félmillió (!) kutya és cica kerül menhelyre, akik közül 1.5 millióan elaltatásra kerülnek, van igény arra, hogy újabb kutyákat és cicákat szaporítsanak. Lényegében ezek elől a szerencsétlen sorsú, de semmivel sem kevésbé szerethető és szerető állatoktól veszik el az esélyt az életre. „Persze, de azok a kutyák és macskák nem ugyanazok! Ők nem a szeretett kedvencem.” – mondhatná erre a gazdi, aki kedvence klónjával vigasztalódik, de sajnos nem lenne igaza. A kutyaklónozás segítségével ugyan egy tökéletes genetikai hasonmást hoznak létre, de ez csak a külső! A személyiséget, a szokásokat, a kedvességet, azt a karaktert, ami miatt a mi kutyánk az, aki – és nekünk a legkedvesebb, nem lehet lemásolni. A kutyánk lelke – ha úgy tetszik – egyedi és megismételhetetlen, és sajnos a halálával örökre elveszik.
A klónozás folyamata
A kutyaklónozás kapcsán nem csak a menhelyeken elaltatott állatok miatt aggódnak az állatvédők. Maga az eljárás ugyanis egyéb etikai aggályt is felvet. Először is, ahhoz, hogy létrehozzanak egy klónozott kutyát, nem csak az elhunyt kedvenc sejtjeire van szükség, hanem más donor állatokéra is. A klónozási folyamat során először is szükség van petesejtre, amelyet kitisztítanak. Ezután a klónozandó eb sejtjeit helyezik bele, majd elektromos kisülésekkel osztódásra késztetik a sejtet. Kezdetben, amikor az eljárás még kevésbé volt megbízható, akár 100 kutya petesejtjeit is levették egy klónozott kutya létrehozásához. A Viagen Pets szerint az eljárás fejlődésének köszönhetően ma már nem kell ennyi donor, a pontos donor számot és azt, hogy honnan tesznek szert ezekre a kutyákra és később mi lesz velük, azonban titokban tartják. A klónkölyök megszületéséhez ezen kívül kell még egy „béranya” is, akibe beültetik a petesejtet, majd kihordja és megszüli a kölyköt – vagy kölyköket? Elképzelhető ugyanis, hogy a mesterséges megtermékenyítésnél megszokott gyakorlat szerint itt sem egy embriót ültetnek be, hogy maximalizálják az utód létrejöttének esélyeit. Természetesen pontos adatok erről sem állnak rendelkezésre, mint ahogy arról sem, hogy mi lesz az anyákkal és az esetleges klóntestvérekkel?
Az első klónkutya
Az első kutyaklónozás, Dél-Koreában létrehozott klón kutya, Snuppy megszületése például 100-120 kutya „felhasználásával” sikerült, akiket kutyahús-farmokról szereztek be. Nem véletlen, hogy a kutyaklón ipar a két legismertebb kutyahúsfogyasztó országban, Kínában és Dél-Koreában virágzik, itt ugyanis van „nyersanyag” és az állatvédelmi törvények sem éppen szigorúak. Míg Európában elképzelhetetlen lenne, hogy mondjuk valaki százával vigyen ki menhelyekről kutyákat, hogy a petesejtjeik vagy a méhük felhasználása után ki tudja mit tegyen velük, addig Kínában és Dél-Koreában a haszonállatként, azaz a húsukért tartott kutyákkal ezt megtehetik. (Mielőtt szidni kezdenénk ezt a két országot, gondoljunk bele, hogy a „haszonállat” pusztán egy fogalmi kategória, amely abban a kultúrában más, mint nálunk. Európában a kutya és a macska nem tartozik az „ehető” kategóriába, míg mondjuk nyulat, malacot vagy lovat háziállatként és haszonállatként is tartanak. Viszont ugyanúgy él a megkülönböztetés haszonállat és társállat között, és egyiknek van joga az élethez, míg a másiknak nincs.)
Ellenőrizhetetlen folyamatok?
Az Amerikai Egyesült Államokban a Viagen Pets az egyetlen, társállatok klónozásával foglalkozó cég. A petesejt donor és „béranya” kutyák valószínűleg a laboratóriumi kísérleti kutyákhoz hasonló körülmények között élnek. A béranya kutyákat a cég tenyésztőktől szerzi be. Mivel a cég nem végez tudományos munkát, ezért a laboratóriumi tartási körülményeket nem ellenőrzik az ezzel foglalkozó hatóságok. Továbbá az egyszerre a telephelyen tartott állatok száma miatt szintén nem esnek az ellenőrizendő vállalkozások közé az érvényes szabályok szerint. Ebből is látszik, hogy még a kutyatartásra vonatkozó szabályozások szempontjából szigorúbb országban is ellenőrizetlen és átláthatatlan körülmények között él becslések szerint akár több száz kutya is. Ez jól érzékelteti, hogy a kutyaklónozás egyelőre szürke zóna, szabályozások és törvényi előírások nélkül üzemelő üzleti tevékenység.
Mások kárára
Kevés olyan vásárló van, aki nyilvánosságra hozza, hogy kedvencét klónoztatta. Ez részben annak tudható be, hogy egy klónozott kiskutya ára 50 000 dollárnál (kb. 15 millió forint) kezdődik. Nehezen felvállalható tett, hogy valaki ilyen összeget ad egy kutyáért vagy macskáért, még ha az genetikailag egyezik is szeretett kedvencével. Az anyagi oldalt félretéve, kíváncsi lennék, hogy azok a gazdik, akik úgy döntöttek, hogy klónoztatják kedvencüket, vajon tisztában vannak-e vele, hogy hány másik állat szenvedésével és kihasználásával jár mindez? Biztos vagyok benne, hogy aki annyira tudott szeretni egy kutyát, hogy az elvesztése egyszerűen felfoghatatlan és elfogadhatatlan a számára, az egy érző és jólelkű ember – de akkor mégis, mivel magyarázza meg a tettének jogosságát?
