A dominancia nem egyenlő a neveletlenséggel

A dominancia szóra kifejezetten igaz, hogy ha egy tudományos kifejezést gyakran használnak a köznyelvben, akkor az veszít jelentésének pontosságából, vagyis nem az eredeti jelentéssel használják az emberek.  Általában a gazdik az erős, rámenős, arrogáns és határozott kutyákat tartják dominánsnak, az etológia viszont mást ért ez alatt. A tudomány szerint a dominancia nem egy jellemvonás, hanem „két egyed kapcsolatának jellemzője, mely harcias jellegű összeütközések során alakul ki”. Így lesz rangsor egy kutyafalkában, az erős domináns lesz, a gyengébb alárendelt és ettől működnek jól ezek a csoportok, legyen szó táplálékszerzésről vagy szaporodásról.

Az otthonainkban élő kutyáknál ilyenről szó sincs. Nekik nem kell megküzdeniük az életben maradásért, az élelemért és a szaporodásukat illetően sem ők döntenek (jó esetben).  De vajon mi maradt meg a kutyacsoportok eredeti hierarchiájából?

Több mint 1100, közös háztartásban élő kutyapár gazdáinak véleményét összegezve először is meglepődtünk,, milyen sokan jelölték meg az egyik kutyájukat dominánsnak. Tíz gazdából csak egy állította azt, hogy a kutyái közt nincs rangsor.A dominánsnak tartott kutyák jellemzően elsőként férnek hozzá bizonyos erőforrásokhoz, vagyis megszerzik a jutalomfalatokat, ha tehetik elsőként esznek, elfoglalják a jobb pihenőhelyet. Sajátos személyiségük van, mivel képezhetőbbek, agresszívabbak, impulzívabbak, mint a párjuk. Emellett igyekeznek védelmezni a csoportjukat, többet ugatnak, séták során elöl járnak – mondta el Kubinyi Enikő, a kutatás vezetője. – Az etológiában ismert dominanciajelek a viselkedésükben is megjelennek, felüljelölik a másik vizeletét, összetűzésnél ők nyernek, az alárendelt pedig gyakran nyalogatja a szájukat, ami a behódolás egyik jele. A kutyapárosok harmadánál egyébként nem fordul elő se szájnyalogatás, se verekedés.”

A tanulmány azt is megerősítette, hogy az idős kutyák általában dominánsak a fiatalok felett, viszont nem csak ez határozza meg a rangsort.

A kutatás nem tért ki a kutya-gazdi kapcsolat vizsgálatára, de az ezzel kapcsolatos tévhiteket is igyekezett eloszlatni Kubinyi Enikő:

Közkedvelt elképzelés, hogy a kutya és az ember közös falkát alkot (ahol természetesen a gazda játssza a domináns falkavezér szerepét). A rátermett kutyagazda sokak számára egyszerűen „falkavezért” jelent, domináns egyedet a kutyából és gazdából álló „falkában”.

Fontos különbség a kutyacsoportok és a kutya-ember falka között, hogy ez utóbbiban a kutya ki van szolgáltatva a gazdának, függőségi helyzetben van, a kapcsolatuk nem egyenrangú.  A döntéseket az ember hozza meg és a legtöbb kutyának ezzel nincs is semmi gondja a sok ezer éves háziasításnak köszönhetően.  A közhiedelemmel ellentétben a kutya nem akarja átvenni vagy megkérdőjelezni  az ember státuszát, hiszen mihez is kezdene nélküle. Az a kutya, aki nem fogad szót, nem engedelmeskedik vagy megmorogja a gazdáját amikor az el akar venni tőle valamit, nem a falkavezér pozícióra vágyik, egész egyszerűen csak nem lett neki megtanítva a helyes viselkedés, illetve a helytelen viselkedés nem jár következményekkel.  A kutyáknak szabályokra és korlátokra van szükségük, amit már kölyökkorban el kell kezdeni megtanítani nekik. Egy pontosan és szigorúan lefektetett szabályrendszerben élő kutya sokkal kiegyensúlyozottabb és boldogabb lesz, mint zabolátlan, bármit megtehető társai.

Bohata Krisztina

(Kutyabarát.hu)

Forrás: elte.hu

Fotók: pexels, pixabay