Biztonságot nyújtó gazda – nyugodt kutya?

Kutyád rosszul viseli, ha egyedül hagyják? Folyamatosan nyüszít, ugat, odapiszkít a lakásba vagy megrongál tárgyakat? Valószínűleg szeparációs szorongása van. De vajon mitől alakul ez ki? Az ELTE Etológia Tanszék kutatói az egyik lehetséges okot vizsgálták legfrissebb kutatásukban, eredményeiket az Applied Animal Behaviour Science című szakfolyóiratban közölték.

„A szeparációs szorongás kialakulásában a személyes tapasztalat mellett valószínűleg genetikai és hormonális tényezők is szerepet játszanak, de számos más ok is állhat a háttérben. Ezek közül egyet vizsgáltunk, a gazdával való viszony jellegét” – mondta Faragó Tamás, a Tanszék tudományos munkatársa, az MTA Prémium posztdoktori ösztöndíjasa, egyben a kutatás vezetője.

Kutya és gazda viszonyát meghatározza a kötődés, amelyről etológiai értelemben akkor beszélünk, ha keressük a másik közelségét és hiányában stresszesen viselkedünk. A legtöbb faj esetében ez a jelenség a  kölyökállat anyja iránti kötődésében nyilvánul meg.

A kutyák a háziasítás következtében ugyanúgy kötődnek az emberhez, mint ahogy a kisgyerekek az anyjukhoz:a gazda hiányában stresszviselkedést mutatnak (ez az ún. szeparációs stressz), visszatértekor pedig örömtelien üdvözlik, és próbálnak a közelében maradni. „A gyerekek esetében azonban tudjuk, hogy nem ilyen egyszerű a helyzet: attól függően, hogy az anya mennyire nyújt biztonságot a csecsemő számára, mennyire kiszámítható, más és más kötődési stílus alakul ki a kisgyerekben” – tette hozzá Konok Veronika tudományos munkatárs (CELSA projekt), a tanulmány egyik szerzője.

Ha az anya kiszámíthatóan reagál a gyerek jelzéseire és kötődési igényére, akkor a gyerek biztonságos kötődést alakít ki, vagyis bízik másokban és biztonságban érzi magát. Ha azonban az anya nem kiszámítható módon reagál a gyerek jelzéseire (vagyis nem „válaszkész”), akkor a gyerek is bizonytalan lesz a kötődés során: vagy kerülni fogja az intimitást, mert nem bízik az emberekben (ún. elkerülő kötődés), vagy pedig állandóan attól fog félni, hogy elhagyják vagy elutasítják (szorongó kötődés).

Talán nem meglepő, hogy a szeparációs szorongás, amely gyerekeknél is létező pszichés zavar, sokkal inkább jellemző a szorongó kötődésű gyerekekre, mint a biztonságos vagy az elkerülő kötődésűekre. Azt is tudjuk, hogy a szülő válaszkészsége attól is függ, hogy ő maga mennyire alakított ki (még gyerekként) biztonságos kötődést. Vagyis szülőként kötődési stílusunkat akaratlanul is átadhatjuk gyermekünknek. De vajon gazdaként kutyánknak is? És vajon a kutyáknál is létezik a biztonságos, az elkerülő és a szorongó kötődési stílus? És ha igen, vajon náluk is az utóbbiak a szeparációsan szorongók?

„A kérdések megválaszolásához  125 gazdát kértünk meg egy kérdőív kitöltésére, ahol arról kérdeztük őket, kutyájuk hogyan viselkedik a távollétükben és visszatértükkor, illetve mennyire aggódnak, amikor egyedül hagyják a kutyát” – mondta Marx András doktorandusz hallgató, a tanulmány egyik szerzője.

Ezután a kutatók egy olyan statisztikai eljárást használtak, mely az adatokban jól elkülöníthető csoportokat keres, vagyis azt vizsgálták, hogy csoportosíthatóak-e valahogyan a kutyák a kötődési (szeparációs és üdvözlési) viselkedésük (és a gazda hozzáállása) mentén, és ezek a csoportok illeszkednek-e az embereknél megfigyelt biztonságos, elkerülő és szorongó kötődési stílushoz. A kutatás eredményéről kérésünkre Marx András elmondta: „Az embereknél megfigyelt biztonságos és kétféle bizonytalan kötődési stílus a kutyáknál is elkülöníthető volt. A biztonságos kötődésű kutyák azonban két csoportot alkottak, melyet csak a gazdájuk szeparációhoz fűződő érzelmei különítettek el.” A várakozásnak megfelelően azoknál a kutyáknál volt a leggyakoribb a szeparációs szorongás, amelyek bizonytalan-szorongó kötődést mutattak. Ők azok, akik látványos vagy éppen hangos stresszviselkedéssel adják a gazda és a szomszédok tudtára, hogy nem érzik jól magukat egyedül.

A kutatás azonban azt is megmutatta, hogy (a gyerekekhez hasonlóan) a kutyáknál is vannak olyan egyedek, akik csendben szoronganak (nem ugatnak vagy nyüszítenek), nem szedik szét a lakást, de a testi tüneteik arról árulkodnak, hogy mégis stresszesen élik meg, amikor egyedül maradnak – ők lehetnek az elkerülő kötődésű kutyák. Mivel náluk emiatt nehéz felismerni a szeparációs szorongást, nem meglepő, hogy az ilyen kutyák gazdáinak többsége nem is gondolj, hogy a kutyának problémája lehet.

A szorongó és az elkerülő kötődésű kutyák esetében is úgy tűnik, hogy a gazdák nem annyira aggódnak, ha kutyájukat egyedül hagyják, sokan nem is érzik problémásnak a kutyájuk viselkedését, ami a kutatók szerint abból is fakadhat, hogy ezek a gazdák elkerülő kötődésűek lehetnek. „Egy korábbi kutatásunkban is azt találtuk, hogy az elkerülő kötődésű gazdák kutyája nagyobb eséllyel szenved szeparációs szorongástól. Ez abból fakadhat, hogy ha a gazda nem válaszkész, vagyis nem reagál a kutya jelzéseire, akkor a kutyában nem alakul ki a biztonság érzése”– magyarázta Konok Veronika.

Érdekesség még, hogy míg a szülő-gyerek viszonylatban a szülő elkerülő és szorongó kötődése is bizonytalan kötődést vált ki a gyerekből, addig – úgy tűnik, hogy – a kutyák csak az elkerülő kötődésű gazda esetében alakítanak ki bizonytalan (akár elkerülő, akár szorongó) kötődést. Ellenben a legnagyobb csoport esetében, annak ellenére, hogy a kutyák csak mérsékelten mutatnak stresszviselkedést egyedül hagyva, a gazdák mégis nagyon aggódnak, ha egyedül kell hagyniuk őket. Ez arra utal, hogy ezek a gazdák szorongó kötődésűek lehetnek.

„Nem szeretnénk azonban azt állítani, hogy minden szeparációsan szorongó kutya esetében baj van a gazda viselkedésével. Viszont szeretnénk felhívni a figyelmet arra, hogy a népszerű elmélettel szemben, miszerint ezek a kutyák túlzottan kötődnek a gazdához és legjobb, ha figyelmen kívül hagyjuk a kontaktus iránti igényüket, sok esetben a biztonság és kiszámíthatóság fontosabb lehet számukra. Tudatosítanunk kell magunkban, hogy akárcsak a gyerek-szülő kapcsolatban, a kutya kötődési viselkedése sem független a gazda kötődési viselkedésétől” – tette hozzá Faragó Tamás.

 

Forrás: ELTE Etológia Tanszék 

(Kutyabarát.hu)