A Valentin projekt rámutatott az állatvédelem egyik legfájóbb pontjára

Amíg mi legtöbben a vasárnapi korai tavaszt, a csodálatos napsütést élveztük tegnap és kirándultunk egy jót a kutyánkkal, addig a Valentin Projektes lányok (Magos Judit és Németh Réka) elkezdték begyűjteni a „Töpigyerekeket” a legborzasztóbb helyekről.

Ezekre a menhelyekre legtöbben be sem tennék a lábukat, nem azért mert rosszak, vagy nem akarnak segíteni. Egyszerűen csak kevesen tudják elviselni lelkileg azt, ami ott fogadja az embert. A rettegést és félelmet a kutyák a szemében, a pár négyzetméteren tengődő kis életek látványát. Sokan már feladják és apatikusak, mások megvadulnak, olyan is van, aki csak simán retteg bármitől, ami közelít felé. Egy ilyen gyepmesteri telep tökéletes lenyomata annak a megoldatlan helyzetnek és gazdátlan problémának, ami ma az állatvédelmet jellemzi. A kóbor és gazdátlan kutyák számának csökkentését a jelenlegi rendeletek és törvények szerint úgy próbálja megoldani az állam, hogy tulajdonképpen halálra ítél mindenkit, akinek befogása után 2 héttel nem találnak gazdát. De hiába ürítik a telepeket ilyen módon, azok újra és újra be fognak telni. Mert amíg nincs nagyon komolyan véve az ivartalanítás, amíg nem büntetik elrettentő módon és példásan a szaporítókat és a gondatlan, elhagyó gazdákat, addig nem lesz komoly változás.

A törvényi változtatáson kívül azonban másra is szükség lenne, amire tökéletesen rávilágított a Valentin Projekt és nem lehet szó nélkül elmenni mellette. Ez pedig az állatvédők összefogása. A Valentin Projekt rengeteg pénzt gyűjtött és fantasztikus összefogásra sarkallta az embereket, több száz kutyának adva esélyt az új életre. Mégis olyan támadásokat kaptak a legváratlanabb helyekről, melyek nem csak a szervezőket, de az adományozókat is letaglózta. Ismeretlenek kérik számon a jövőbeni költségeket, elszámolást sürgetnek és cinikus, rosszindulatú megjegyzéseket tesznek, adóhatósággal fenyegetőznek. Miért így és nem úgy? Hogy van ez, és hogy van az? Én ennyiből sokkal többet tudnék tenni.

kutyabarat kutyabarát

Várhatjuk az államtól a megoldást a problémára és talán egyszer majd meg is mozdul valami, ha nagy lesz már a nyomás, de addig, amíg az állatvédelemben ekkora széthúzás van, amíg nem segítik, hanem gátolják egymás munkáját, amíg egy sikeres gyűjtésre fröcsögés és adóhatósággal fenyegetés a reakció, addig vajon mit várunk…

Eközben a Valentin Projektes lányok a fényes napsütéses tavaszt idéző napon Újfehértóról és Hajdúhadházról elhozták az első érkezős Töpigyerekeket.  Nem a fotelből kommentelnek indulatosan, és nem más szervezetek cselekedeteit kérik számon és kritizálják. Teszik a dolgukat, amire ígéretet tettek. Sokan kérdezik, vajon hogy sikerült ennyi pénzt összeszedni. A jó kommunikáción és nagyszámú Demény rajongón kívül azért van itt valami más is. Egy szó mindössze. Hitelesség. 

„Ezt vèssètek az eszetekbe, ezt a kèpet. És mutassátok meg mindenkinek, mert nincs olyan, hogy nem az én problémám. Mindannyiunk problèmája olyan világban élni, ahol rettegő, szenvedő kutyák vannak. Miattunk.
Nem megölni kell őket, hanem tenni végre valamit!”
(Valentin Projekt FB oldal, Magos Judit)

 kutyabarat kutyabarát

 

Bohata Krisztina

(Kutyabarát.hu)

Indexkép: FB/Valentin projekt

További érdekes cikkek
Hozzászólások
Töltés...

Weboldalunk a felhasználói élmény növelése érdekében sütiket használ. Elfogadom Tovább olvasok