Több százezer állat szolgált és halt meg az emberek háborújában
Az első világháborúban 1914-18 között nagyjából 16 millió állat teljesített valamilyen „szolgálatot” a katonaságnak és óriási számban haltak meg feladatuk teljesítése közben. Nélkülözhetetlen szerepükről pedig nagyon ritkán emlékeznek meg a történelmi írások.
Az RSPCA szerint (Royal Society for the Prevention of Cruelty to Animals – a legnagyobb angol állatvédelmi szervezet) csak az angol seregben 484.143 állat halt meg, lovak, tevék, öszvérek, bikák. Sokan már azelőtt elpusztultak, hogy „szolgálatba” álltak volna. 1917-ben Amerikából 94.000 lovat küldtek az angoloknak, közülük 2700-an fulladtak meg, amikor tengeralattjárók elsüllyesztették a szállító hajókat.
A német hadsereg közel 30 000 kutyát használt fel a háborúban. Amikor elfogyott az állomány, a lakosságtól kérték beszolgáltatni kutyáikat. A csatamezőkön a kutyák olyan feladatokat láttak el, amire emberek nem voltak képesek. Sebesült katonákhoz juttattak el kötszert és egyéb ápolási kelléket, hogy a fronton ragadt katonák el tudják látni magukat. Haldokló katonákra vigyáztak, hogy ne legyenek egyedül utolsó perceikben. Történetek is maradtak fent ezekről a hős kutyákról. Egy Dick nevű fekete labrador üzeneteket juttatott el egyik helyről a másikra, és bár megsebesült egy küldetés közben, addig ment, amíg a rábízott levél az illetékes kezébe került. Később derült ki, hogy egy lövedékkel a mellkasában és egy repesszel a csípőjében tette meg az utat.
De nem csak kutyákat és lovakat használtak a katonák. Dél-Afrikában egy Jackie nevű pávián jelezte az egyik egységnél az ellenség közeledését, máshol pedig csigákat hívtak segítségül a mustárgáz jelzésére. A csiga ugyanis előbb megérezte a mustárgáz jelenlétét, mint a katonák, így szó szerint az életüket mentette meg, hiszen időben fel tudták venni a gázmaszkokat.
Kórházakban és hajókon már akkor felfedezték, hogy az állatok képesek érzelmileg támogatni az embert és kutyák, disznók sőt még mókusok is enyhítették a PTSD-s katonák szenvedéseit és a háború okozta stresszt.
Közel 100 000 galamb is szolgálta a háborút, ráadásul olyan kulcsszerepük volt az üzenetek továbbításában, hogy törvény védte őket a bántalmazástól, tilos volt őket lelőni, befogni, vagy bántalmazni.
Rengeteg bálnát is megöltek, mert ezek a hatalmas cetek a levegőből hasonlítanak egy tengeralattjáróra. Az általános parancs úgy hangzott, hogy ha nem egyértelműen beazonosítható az „objektum”, akkor bombát kell rá dobni, így szó szerint lebombázták a bálnákat, ha rosszkor voltak rossz helyen. Ezen kívül több nagyjából 175 000 bálnát öltek meg a zsírjukért, amit fegyverekhez és élelmezéshez használtak. A németek a delfineket és fókákat gyilkolták ugyanezért.
100 évvel az első világháború után sok állat számára még mindig nem jött el a béke. A bálna- és fókavadászatok ugyanúgy folytatódnak, a természet erőforrásait pedig egyre gyorsuló tempóban aknázzuk ki. Az első világháborúban elpusztult állatok emlékére Londonban, a Park Lane-ben állítottak fel egy monumentális emlékművet 2004-ben. Nézzétek meg, ha arra jártok!
Bohata Krisztina
(Kutyabarát.hu)
Forrás: theguardian.com – Philip Hoare cikkje alapján
