A vagon tetejéhez láncoltak egy kiskutyát – 3 napig utazott a vonattal

Egy átlagember nem tudja megérteni, hogyan juthat valakinek hasonló az eszébe. Kész csoda, hogy a következő történet négylábú szereplője túlélte a legalább három napos vonatozást étlen szomjan, de szerencsére a sínek megint úgy futottak, hogy a megfelelő emberrel keresztezték egymás útját.

 

Michael Ortega és Allen Au a Burlington Northern Santa Fe vasúti vonal mérnökei. Éppen Illinois és Wisconsin között utaztak, mikor a diszpécsertől egy szokatlan hívást kaptak. Egy jóérzésű járókelő jelezte a vasúti társaságnak, hogy egy vagonhoz kikötözött kutyát látott valahol a vonaton, ami Prairie du Chien városában (amely nevének jelentése éppen a kutya rétje), Wisconsin-ban állt meg.

A diszpécser szerint a kutyát egy olyan vagonra kötötték ki, amely fűrészárut szállít, de amikor a két mérnök keresni kezdte, első körben nem találta meg. – Nagyon lassan haladtunk hátrafelé, egészen a vonat legutolsó kocsijáig elmentünk, amikor megláttuk a végére rögzített kocsit. De ahogy oda autóztunk, még akkor sem találtuk meg – mesélte a két mérnök.

Amikor egyikük felmászott a vagon legtetejére, akkor látta meg a remegő állatot. Egy acél dróttal rögzítették oda a szerencsétlen kutyát. Vizet nem hagytak mellette, valamennyi avas ételt ugyan igen, de az a mozgástól a vagon egyik sarkába csúszott, ahol az eb már nem érhette el. A sok esőzéstől amúgy is szétázott.

A két mérnök megdöbbenten látta, hogy ilyen valóban megtörténhet, de ők még nem találkoztak hasonló esettel vasúti karrierjük során. Óvatosan megközelítették, és eloldozták az ideges állatot, majd levitték az autójukhoz. – Csóválta a kis farkát. Egyszerűen fantasztikus volt látni azok után, amin keresztül ment. –

A vonat, amely Minnesota-ból indult, egészen Missouri-ig vitte volna a kiskutyát (több mint 1,000 km), ha nem találják meg. Így is valószínűleg három, de legalább két napot töltött a vagon tetején.

– Nem hagyhatsz egy vonat tetején egy kutyát! Van, amelyik 110 km/órával is képes haladni. És ez a vonat végig mozgásban volt – nyilatkozták a mérnökök. Lulu-nak nevezték a szerencsétlenül, majd szerencsésen járt ebet, megetették, megitatták – aki úgy fogadta az ellátást, mint egy őrült.

Látva azt, hogy ez a kis lélek min ment keresztül, Michael úgy döntött, hogy ez a magára hagyott állat soha többet nem tölthet egyetlen napot sem bizonytalanságban, és azt mondta mérnök társának: „Ha te nem fogadod örökbe, én fogom.” És komolyan gondolta.

Látva, hogy mit élt át, a férfi készen állt arra, hogy döntést hozzon. Egy nagyon fontos telefonhívást még elintézett a felesége felé, aki szintén egyetértett abban, hogy a kutya mostantól az ő családjukhoz tartozik. Ahogy az első estéjét töltötte náluk, le sem tudták venni a szemüket róla, akárcsak az újdonsült szülők.

Lulu gyorsan alkalmazkodott új életéhez, Michael pedig úgy érzi, hogy bár a módja elég szomorú, mégis ennek így kellett történnie. – Hozzánk tartozik. Áldottnak érezzük magunkat, hogy ő van nekünk. –

 

Nem fogy ki a világ a kegyetlenségből:

Szívszorító látni, ahogy egy nő kidob egy kutyát az autóból – de a felvételnek köszönhetően letartóztatták

Megverték a nyugdíjast, aki autójához kötve vonszolta kutyáját – az állat elpusztult

Utánfutóhoz láncolva vitte kutyáját az autópályán

 

 

(kutyabarát.hu)

Forrás: thedodo