Megérkezett a nyári mikulás!
Sziasztok! Ismét Lilu vagyok! Az az örökbefogadott kutyus, akinek a gazdija sok-sok éve ingatlanközvetítő és még több éve kutyabolond. Miután HAZAhozott a gazdim sok problémát kellett megoldania. Bár gondolom ez nálatok is így van! Megszoktam az új otthonomat és jól be is laktam. Ugyan volt egy pár ágyacskám, azonban egyik sem vált be. A szivacs becsomósodott, a kosár fogerősítőnek jó volt, a vastag pléd kényelmetlen volt, stb.
A gazdi csak vette ezeket, utána pedig dobálta ki. (Mennyi husi ára úszott el!) Ezért aztán hol a kanapéra lógtam fel, hol az ágyra, még akkor is ha nem volt leterítve a plédemmel. A két gazdim között ez sok vitát okozott. Nem is beszélve arról, hogy a cuccaim szanaszét hevertek-lógtak a lakásban. A pórázom egyszer az előszoba fogason lógott, máskor a nappaliban egy komód tetején landolt. Állandó keresgélés tárgyát képezte. És ugye egy kutyának szüksége van még zacsira és kefére és ételre és jutifalira és játékra és esőkabátra és meleg pulcsira és,és,és….
Nem értem miért, de a gazdim mindezeket külön helyeken tárolta. Sokszor úgy néztem őt, ahogy rohangált a lakás egyik szegletéből a másikba, mint ahogy rajongók egy teniszmeccset a tévében. Ide-oda, ide-oda, még én is beleszédültem, nemhogy a gazdi.
Aztán a gazdi eltünedezett heti két napra, tanult valamit és mindig elmondta, hogy olyan szuper ajéndékot kapok, amit minden pajtim irigyelni fog! És akkor megtörtént a csoda! Egyik nyári napon a másik gazdim vitt el sétálni. Mikorra hazaértem eltűnt a szivacsom és helyette egy nagy……. izé fogadott.
Nem mondom, szép volt és ugyanolyan szép fából készült, mint a gazdiék többi tárolója, amit én nem rághattam meg, de nem értettem minek nekem egy ilyen valami. Aztán megtörtént a csoda!
A gazdi elővarázsolta az ágyamat a bútorból!! Rögtön beleugrottam! Nagy volt, kényelmes, kuckós, mint amilyet mi kutyák szeretünk. Benne az ép' jó, se nem kemény, se nem túl puha, szövettel bevont, szivacsom. És akár ki is nyújtozhatok benne, akár össze is kuporodhatok, ha úgy tartja kedvem. És ez még csak a kezdet volt. Azt érzetem, hogy finom illatok áradnak felém a bútorból! És tényleg! A gazdi kihúzta az egyik fiókomat és ott volt az a sok mennyei finomság. A száraztápom, a jutifali, a konzervem. Láttam, hogy a másik gazdám szeme is kikerekedett, hisz ilyet még ő sem látott soha.
A gazdim kihúzott még egy fiókot. Abban a pórázaim, a kefém, a zacsik és egyéb apróságok voltak. Juhéjj! Soha többé nem kell várnom a gazdira és ő sem fog idegeskedni, hogy hol vannak a cuccaim.
Aztán kinyitotta a harmadik ajtót is! Ott lógtak szépen egymás után a kis ruhácskáim! Ez maga a kutyamennyország egy lánykutyának. De a fiúk is biztosan örülnek. Ez a legszuperebb dolog, amit kaphattam. Már ép' elfoglaltam volna az ágyikómat, amikor felkapott a gazdi a kezébe és…. és felnyitotta a bútor tetejét és rátett. Felugattam volna, hogy ennek nem lesz jó vége, hiszen tudod, hogy a mosogépről is lecsúszok, amikor letett és stabilan álltam a lábamon. Hiszen itt is egy szép szövet volt. Kihasználta a helyzetet a gazdi és szépen megfésült. Amikor befejezte levett onnan, lecsukta a tetőt és én szépen és hatalmas boldogsággal elfoglaltam az új helyemet! A gazdi azonban nem elégszik meg azzal, hogy én és ő ennyire boldog!
Pajtik, titeket és a ti gazditokat is ilyen boldoggá szeretne tenni. Tudjátok mit mondogat mindig? „ A kutyás élet csak az örömökről szóljon!” Milyen igaza van! Ugye te is többet szeretnél tudni a kutyabútoromról? Nézzétek meg, milyen sok színben létezik! Ugasd el a gazdidnak, hogy abba az izébe nyomkodja be, hogy www.allatbutor.hu. Gyerünk! Legyetek ti is olyan boldogok, mint én!!!!
(x)
(kutyabarát.hu)
