Ebédlopásnak indult, csodálatos barátság lett belőle
Barcley, a golden retriever és Rudy, a pekingi kacsa úgy szeretik egymást, mintha ez lenne a legtermészetesebb kapcsolat a világon. És az is. Azonban egy csodálatos barátság kezdete is lehet olykor kissé rázós. Minden azzal kezdődött, hogy a kutya rájött: a kacsáknak van kajája. Finom kajája.
A kaliforniai Barcley egy ideig valószínűleg nem új barátok után kutatott, hanem furcsa módon vonzódott a kacsák eledeléhez, és soha nem hagyta volna ki, hogy ne lopja el rendszeresen ebédjüket. Rudy-nak, az alfa hímnek az lett volna a feladata, hogy a lopós kutyát elzavarja, de olyannyira nem volt soha egyetlen szava sem a ketrecbe bejáró Barkley-ra, hogy csak idő kérdése volt, mikor nyilvánítják őket hivatalosan is legjobb barátokká.
Pedig Rudy veszélyes, senkit nem enged a közelébe, még egy tábla is jelzi a család otthonában: „Vigyázz, a kacsa harap!”
Barkley rendszeresen megissza a kacsa fürdővizét, és ha elég lassan lopakodik, rendszeresen fenéken szagolja totyogós barátját, amit valamiért imád. Rudy pedig a mászás szerelmese lett: amikor csak lehet, Barcley hátán – vagy épp hasán, melyik van felül – foglal helyet, ott is alszik.
„Egyszerűen szükségük van egymásra valamiért, valószínűleg ezért alakulhatott ki ilyen erős kötődés. Kicsit olyanok, mint a csodabogarak a játszótéren: valószínűleg senki más nem játszana velük, de ők itt vannak egymásnak. Amikor együtt vannak, mindent együtt csinálnak, egymáson pihennek, játszanak. Ha külön vannak, csak azzal törődnek, hogyan hívják egymást vissza maguk mellé” – meséli Pam Ishiguro, a tulajdonosuk.
Bár golden retriever esetében hallottunk már hasonló történetet egy pónival kötött barátságáról, biztosan nem ez az egyetlen fajta, aki szereti a különleges kapcsolatokat. Például mókussal, rókával vagy épp elefánttal.
(kutyabarát.hu)
