A házaspár több mint 600 kutyának ad otthont – lélegzetelállító fotók
Costa Rica-ban nem jó kutyának lenni. Így Lya Battle és férje igyekszik annyi, főleg idős és beteg állatot önerőből hazavinni, amennyit csak tudnak. Már 600 fölött járnak, de mindegyiküknek tudják a nevét.
A folyamat Diego-val kezdődött, akit 15 évesen daganatokkal adott le gazdája egy costa rica-i menhelyen. Lya késő délután járt ott, és azonnal azt mondta: ha a kutyának egy hete is van hátra, azt hadd töltse nyugodtan, családi körben, így hazavitte magával. Akkor már számos mentett kutyája volt otthon.
„Azt hittem, valószínűleg egy hét múlva már nem lesz köztünk. De kitartott, és az egyik legédesebb „gyermekünk” lett a következő időkre. Még öt boldog évet kapott!” – meséli Lya.
De nem csak Diego szorult segítségre. Costa Rica-ban rengeteg a kóbor állat, és sok embernek nincs meg a megfelelő tudása a kutyatartáshoz. Néhány magánkézben lévő szervezet és menhely próbálja meg megoldani a kutyák problémáját, de szinte a semmiből kénytelenek működni.
Lélegzetelállító fotók:
Lya főként az idős és beteg kutyákat viszi haza. Régebben még egy kis padlás-szoba nagyságú házban élt férjével, Alvaro Saumet-el, de amikor 100 fölé emelkedett a mentett állatok száma, Alvaro a kertben próbált meg kutyaházakat és megemelt peronokat építeni, hogy mindenki elférjen.
Mindketten dolgoztak, hogy az összes költséget állni tudják
4 évig éltek így, de rá kellett jönniük: nagyobb helyre van szükségük. A szerencse melléjük állt: Lya akkor örökölt nagyapjától egy 59 hektáros birtokot. Így 2009-ben megalapították saját „keverék farm”-jukat, ahol egyetlen befogadott állatra sem vár altatás.
Jelen pillanatban valahol 600 és 700 közé tehető az ott élő kutyák száma, de volt már olyan is, hogy elérték a 900-at. Sok ebet örökbe adnak, de mindig több, aki érkezik. Hatalmas az idős kutyák aránya.
A pár minden kutyát saját maga nevez el, és igyekszik is észben tartani: mindig a kutyához illő különleges, vicces neveket választanak.
Bár napi 24 órás felügyelettel élnek a birtokon, a legtöbb kutya magától igyekszik a fő ház közelében maradni.
„Még ha nehéz is ez az egész, abszolút megéri. Ha nehézségekbe ütközünk, felemészt bennünket anyagilag és érzelmileg egyaránt, mégis megtaláltuk azt, ami mindig is hívott bennünket. Ha könnyű lenne, többen csinálnák, és akkor nem lenne ennyire felemelő érzés” – vallja Lya és Alvaro.
(Kutyabarát.hu)
