A kisfiú és az ő kutyája
A kutyák és a gyerekek általában fantasztikus párost alkotnak. Támogatják, segítik, tanítják és szórakoztatják egymást. Pontosan érzik azt is, hogy melyiküknek mikor van szüksége a másikra.
A Kaliforniában élő Dixie és férje két gyereket is örökbe fogadtak, hogy igazi családként élhessenek. Az egyik gyerek, Danny fejlődési rendellenességgel született, de mosolyával már az első pillanatban levette Dixiet a lábáról, így nem volt kérdés, hogy a beteg kisfiú is a család tagja lesz.
Danny motoros képességei nem fejlődtek ki normálisan és a mondatok formálásával is gondjai voltak. Szülei mindent megadtak neki, de egyetlen dologban hajthatatlanok voltak: kutyát nem szerettek volna családjukba.
Aztán a sors közbeszólt.
A család egyik szomszédja keresőkutyákat képzett. Jelenlegi tanítványa, Saki egyszer csak furcsán kezdett viselkedni. Minden nap megpróbált kilógni a kertből, mígnem egyszer sikerült is neki. Azonnal Dannyhez indult.
Ettől a pillanattól kezdve minden megváltozott. Saki nap mint nap meglátogatta a kisfiút, mintha megérezte volna, hogy szükség van rá. Hamarosan Danny kimondta az első komplett önálló mondatát: „Én vagyok Saki apukája”. A kisfiú elkezdett beszélni és a labdát is megtanulta eldobni.
Amikor Saki képzése a végéhez ért, az anyuka könyörgött szomszédjának, hogy kérdezze meg a mentő szervezetet, nem tarthatnák-e meg a kutyát. A válasz: nem.
A kiképző tett még egy próbát és elhívta a szervezet képviselőit, hogy saját szemükkel lássák, milyen hatással van Saki a fiúra. Ezután korábbi véleményüket megváltoztatva, úgy döntöttek, hogy a páros együtt maradhat.
És a gyerekek hogyan segíthetnek a kutyáknak? Olvassátok el korábbi cikkeinket!
Egy 6 éves autista kisfiú minden héten felolvas a gazdára váró kutyáknak
Örökbefogadásra váró kutyáknak olvasnak fel kisgyermekek
(kutyabarát.hu)
