Kutyagondolatok nyomában
Elgondolkoztatok már azon, hogy vajon mi járhat kutyáink fejében, mit gondolhatnak rólunk? Mit szeretnének közölni velünk, amikor ránk emelik hűséges tekintetüket? Miről árulkodnak azok a mélybarna szemek?
Talán ilyen és ehhez hasonló gondolataikat szeretnének megosztani velünk, Gazdikkal:
Én vagyok a Te kutyád. Tudom, hogy mozgalmas az életed, van feleséged, gyerekeid és még ott van a munkád is. Mindig igyekszel eljutni valahová, de útközben nincs időd körülnézni.
Állj meg egy pillanatra, és nézz le rám. Nézz mélyen a szemembe, és egy őszinte, tiszta, szerető szempár tekint vissza rád. Nem számít, hogy mit rontottál el, én mindig megbocsájtok neked, mert minden elkövetett hiba csak egy pillanat volt az életedben.
Az egyetlen dolog, amit kérek Tőled: néhány pillanat. Sokszor hallod, hogy rövid az életünk, és ez Téged szomorúvá tesz. Néha nagyon fiatalon halunk meg, máskor gyönyörű hosszú öregkort is megélünk, de úgy látszik, ennek egészen addig nem tulajdonítasz nagy jelentőséget, míg el nem jön a búcsú pillanata. Amikor szemünkben már csak pislákol az élet tüze, tekintetünkből még akkor is mérhetetlen szeretetünk árad feléd.
Tudom, egyszer eljön az idő, amikor már nem lesz következő nap, csak emlékeidben élek majd tovább. Eszedbe jut egy különösen hosszú és szép együtt töltött napunk… szóval, gyere, kuporodj ide mellém, oszd meg velem ezeket a pillanatokat, „beszélgessünk”, mint két érző lélek, és ez segít Neked, hogy megértsd, mi az igazán fontos az életben.
Szeretlek, pedig nem is vagy a fajtársam.
Szeretettel,
a Kutyád
(kutyabarát.hu)
