Kutyázni baba mellett? Nem lehetetlen. Sőt!

„Az elmúlt másfél évben nagyon sokan megkérdezték tőlem, hogy mennyire lehet gyerek mellett kutyázni. A válasz nem egyszerű, mert nem mindegy, hogy mit akar az ember, és mennyi segítsége van.” – írja a Varga-Molnár Orsolya, aki saját tapasztalatait osztja meg a kutyásokkal.

A gyerek születésével felborul a korábbi sorrend, és a kutyák eggyel hátrébb kerülnek. Nagyon sokáig a baba diktál, és amíg nincs kiszámíthatóság a mindennapokban, addig elég nehéz. Nálunk az első lépés az volt, hogy magamra kötöttem a gyereket, és elmentünk sétálni (van, aki babakocsival jár kutyát sétáltatni, de a mi babakocsink nem kompatibilis a környékbeli sétahelyekkel). Ez elég sokáig működik is, a nehézségek akkor jönnek, amikor a gyerek már inkább saját lábon szeretne közlekedni, vagy valami más akadálya lesz a hordozásnak. A mi esetünkben akkor jött el ez a pont, amikor újból teherbe estem, mert csak az első pár hónapban tudtam hordozni Dorkát, aztán közben megjött a tél, az én hasam meg csak nőtt, és már nem esett jól a hordozós séta.

Kutyaoviban (fotó: kutyafuttato.hu)

Ha a baba jól elvan a babakocsiban, akkor lehet azzal próbálkozni, hogy kimész a kutyasulira (vagy valahova, ahol gyakorolnál), tologatod, amíg el nem alszik, és utána dolgozol a kutyával. Mi ezt ritkán alkalmaztuk, mert az alvás nem nagyon jött össze, egy idő után meg már elfogyott Dorka türelme, és akkor már képtelenség volt gyakorolni a kutyákkal.

Operatőr egy edzésen (fotó: kutyafuttato.hu)

Szerencsés eset, ha otthon van akkora kert, ahova ki tudsz menni a kutyákkal, amíg a baba alszik. Imádom, hogy nálunk akkora placc van hátul, gyakorlatilag bármit tudok velük csinálni. Viszont komoly munka szempontjából nem szerencsés az otthoni környezet, hiszen egy idő után kellenének a zavaró ingerek.

A legjobb, ha van olyan családtag, aki tud vigyázni a gyerekre, amíg te kicsit elszabadulsz otthonról. Akkor nem kell a szemed sarkából lesned, hogy épp mit csinál a gyerek, nem sodorja magát veszélybe, és ha már kicsit nagyobb, akkor nem fog körülötted sertepertélni, nem akarja elvenni a klikkert, nem akarja ő etetni a kutyát, stb.  Az esetek nagy részében nálunk is így működik/működött a dolog.

Újszülött mellé biztos nem vállalnám be egy versenykutya alapozását, mert ahogy az elején írtam, kiszámíthatóság nem nagyon van, és így nem biztos, hogy jutna elég figyelem a kölyökre. Nathan 5 hónapos volt, mikor Dorka megszületett, de szerencsére az ő temperamentuma elég jól passzol a jelenlegi körülményeinkhez. Persze azért ő is bírna többet menni, dolgozni, mint ami jut neki. Bandi felnőttként sokkal jobban bírta a megváltozott helyzetet.

Dorka egy, Nathan hat hónapos (fotó: kutyafuttato.hu)

Akárhogy is, a lelkifurdalás nagyjából elkerülhetetlen, mert aki gyerekvállalás előtt picit komolyabban kutyázott, az nagy valószínűséggel rendszeresen fogja úgy érezni, hogy nem jut elég ideje a kutyára. És akkor eddig még csak az időtényezőről írtam, az energiáról egy szó sem esett… Hogy a terveket hogyan képes felülírni egy rosszabb éjszaka; amikor inkább te is alszol, mikor a gyerek alszik (ezt a tanácsot szerintem minden kezdő anya megkapja); amikor túl feszült és ingerült vagy ahhoz, hogy a kutyákkal komoly munkába kezdj; vagy amikor olyan a lakás, mintha bomba robbant volna, és muszáj felszámolni a kuplerájt.

Szóval akad kihívás rendesen. Én rendszeresen érzem azt, hogy túl rövidek a napok, és mindig próbálok priorizálni, hogy most épp mi kerüljön sorra. Túl a félidőn már egyre inkább a pihenést választom, amitől nagyjából állandóan lelkifurdalásom van. De sajnos ezt a hátralévő időszakot ki kell bírnom valahogy. Aztán hogy utána mi lesz… na az egy érdekes kérdés.

Varga-Molnár Orsolya
(kutyafuttato.hu)

 

További cikkek a témában

Aktívabbak a kutyás kismamák 

Hogyan készítsük fel házi kedvencünket a baba érkezésére?

Mitől féltek kismamák? Egy életre szóló barátságtól? 

 

 

 

 

(kutyabarát.hu