A kutyák professzora

Egy világhírű magyar etológus is részt vett szakértőként egy a BBC által forgatott sorozat készítésében: azt figyelték meg rejtett kamerával, mivel töltik idejüket a kutyák, amikor a gazdi nincs otthon. Az ELTE Etológia Tanszékének vezetője, Miklósi Ádám a 168 Óra mai számában megjelenő interjúban arról is beszélt, hogy a kutya vészhelyzetnek éli meg az ember hiányát. Előzetes az interjúból.

Ötvenhárom éves professzor és már világhírű kutyaetológus. Nemrég megkapta az MTA Akadémiai Díját. Egyébként Csányi Vilmos tanítványa, s ma már ő vezeti az ELTE Etológia Tanszéket. Miklósi Ádám a 168 Óra e heti lapszámában interjút adott kutyákról, állati elmékről, saját kutatásairól, de még a Facebook „evolúciójáról” is – írja a 168óra.hu.

Egyebek mellett azt is elmondja: az ember szeretetét a kutya már születése pillanatában magában hordozza, ez is genetikailag kódolt tulajdonsága. Mi pedig arról is kérdeztük: amikor a gazdi nincs otthon, gondol rá a kutyája?

– Jó kérdés. Én el tudom képzelni: olyankor hiányzunk a kutyánknak. Ám hogy felidéződik-e a gazda képe a kutyában, s kapcsolódik-e hozzá a sóvárgás érzése, abban nem vagyok biztos. Bár megeshet. Pár éve a BBC sorozatot forgatott, mivel töltik idejüket a kutyák, amikor a gazdi nincs otthon. Engem is felkértek szakértésre. Webkamerával nézték a házi kedvenceket, láttam a felvételeket: az egyik kutya végigaludta a gazdahiányos időszakot, a másik pakolgatott a lakásban, s volt, amelyik nyüszített, aggódott. Megrázta a gazdákat, amikor szembesültek mindezzel. Számos városi kutyánál kialakul a szeparációs szorongás. Azt jelenti: a kutya vészhelyzetnek éli meg az ember hiányát, és kifejezetten rosszul érzi magát egyedül. Ugyanis a kutya szociális állat – farkasősökkel. Az ember szocializálta arra, hogy emberkedvelő is legyen. És egyszer csak azt tapasztalja a kutya: nyolc-tíz órára magára hagyják. Disznóság! – válaszolta Miklósi Ádám.

Beszélgettünk vele arról is: az állatoknak is van személyiségük, de vajon a kutya látja önmagát a tükörben? Pontosabban: tudja, hogy ő az?

– Az embernél könnyen kialakul az önfelismerés képessége: gyerekkorától mondják neki, ez a kezed, ez a fejed, ez meg az orrod. Az igazi tükör ennek jó mérési eszköze: először úgy reagálnak a kicsik, mintha a tükörben másik gyerek lenne. Majd viszonylag gyorsan fölfogják, ők tükröződnek. Csimpánzok, delfinek a tükörképük alapján arra biztosan rájönnek: aki „ott” van, az „itt” van. Ám azt ugye nem tudjuk tőlük megkérdezni, felismerik-e önmagukat. A kutya a tükörképpel valamilyen interakcióba próbál lépni, felé ugrik, az viszont nem mozdul, s akkor tudatosul a kutyában, „azzal a valamivel ott” nem sokat lehet kezdeni. Ezért elkerüli, próbálja kizárni a világból. Autósoktól ugyanakkor hallom: tudnak szemezni a kutyával a visszapillantóból, tehát használják a tükröt a kutyák – mondta Miklósi Ádám.

A professzor azt is elmagyarázza a 168 Óra e heti számában: az emberen kívül a kutya az egyetlen „közösségi lény”, akinél idővel megjelent a szembogár fehérsége. Követhető a tekintete, és ez úgyszintén mélyíti a kommunikációt ember és kutya között.

Az interjúban arról is olvashatnak: az evolúció állandó versenyfutás, az marad fenn, aki ügyesebb.

– Nézze meg a teknőst: milyen jól elvan – gondolná, hogy egy dinoszaurusz? Jól mutatja: a dinó sem halt ki, csak átalakult. Az élet kiszámíthatatlan. Úgyhogy komoly kíváncsisággal várom az egyre izgalmasabb evolúciós pillanatokat – jegyezte meg Miklósi Ádám.

(A teljes interjút a 168 Óra e heti számában olvashatják.)

Fotó: 168óra

(kutyabarát.hu)