Közösségi kutyás park Sopronban
Adott egy pár éve leégett, használaton kívüli ipari épület. Egykor a soproni gyertyagyár raktára volt. Ma négy fal, és egy sajátos látványelem a városi környezetben. Pribojszki Kata diplomamunkája az 1907-es épület város életébe való újraintegrálását kísérli meg, egy olyan funkcióval, amit nem is olyan lehetetlen élőnek látni, egy lakótelep szomszédságában – olvasható az építészfórum.hu oldalon.
Célom az volt, hogy a viszonylag közeli Jereván-lakótelepen élők, illetve a belvárosból egy bizonyos okból kiszoruló lakók igényeit kielégítsem. Tervem szerint nemcsak az adott épület hasznosul, újul meg, hanem az újjávarázsolt helyszín közösségteremtő erővel is bír majd. (…)
Egy olyan közösségi kutyás parkot terveztem, ahol a kutyatartó foglalkozást talál kedvencének a futtatáson túl is, mint pl.: agilityoktatás, pancsolás, más kutyákkal való találkozás. A kedvenc szocializálódhat, hisz tanulhatnak egymástól az állatok amellett, hogy a gazdik is ugyanolyan kikapcsolódási lehetőségekben részesülnek, mint a társadalom többi tagja (pl.: kávézás). Közben ember és állat egymás közötti kapcsolatát is fejleszthetik oktatás, játék során. (…)
A futtatón kívüli területen a kis melléképület osztott cellás terei helyet adnak állatorvosi ügyeletnek, kutyás boltnak, ahol a tápot, a felszereléseket, illetve a gyógyszert meg tudják venni a parkba látogatók. Emellett egy közösségi klubhelyiség is található benne, ami közösségi fórumoknak, egyesületi gyűléseknek, előadásoknak adhat helyet. Egy iroda pedig a terület fenntartóinak, a kutyás oktatóknak biztosít teret.
Az új építmény a folyosón kívül egy kávézónak is helyet ad, ahol a gazdik beszélgethetnek – akár kutyájuk társaságában is. (…)
A futtató elsősorban a kutyák életének színtere. A kutyák által használt területen nincsenek elkerített részek, bárhol – igény szerint – használhatják kutyaoktatásra, agility-oktatásra, játékra. Csupán a kerítés organikus formájából adódóan alakultak ki kisebb-nagyobb „öblök”, amik lehetőséget adnak olyan tevékenységekhez, amikhez szükséges a vizuális elkülönülés az összefüggő területtől. Egy „pancsoló” elhelyezését is fontosnak tartottam, mert sok kutya életében fontos a víz, ami a nyári napokon hűsölést biztosít a lakásban tartózkodás helyett.
Célom volt a város épített értékének megőrzése és életre keltése egy új funkcióval, ami a jelen területen létjogosultsággal bír, és a városlakók környezetét, életét is szolgálja, nem csak a városképet javítja. Az adott barnamezős terület rehabilitációját többnek éreztem a városi környezetfejlesztés és az élhetőbb települési kép kialakításának feladatánál, hisz a barnamezős területeknek egyénre és társadalomra ható erejük is van. Ha tudatosan megőrizzük és visszaadjuk őket az emberek használatába és nem lebontásra kerülnek az épületek, akkor nemcsak egy objektumot hagyunk meg az utókornak – ami a múltat és annak értékeit őrzi, hanem egy látásmódot, egy újfajta szemléletet is adunk a jelenkornak. Ez a célkitűzés környezeti nevelés is egyben, hisz olyan értékek felismerésében lehet részük – az általam megálmodott közösségi kutyás park révén – a környezettel kapcsolatba lépőknek, amelyek befolyásolhatják őket személyiségükben, a környezet minőségét érintő döntéshozatalukban is, és viselkedésmódjuk formálásában.
Gratulálunk a kezdeményezéshez Pribojszki Katának és sok sikert kívánunk a megvalósításához!
Teljes cikk ITT olvasható.
(kutyabarát.hu)
