Rendszeresen ellopják a farkasok a pumák zsákmányát

A Yellowstone Nemzeti Park két legfontosabb csúcsragadozója között feszült a viszony, a küzdelem pedig  korántsem egyenlő. Az Oregon Állami Egyetem legfrissebb tanulmánya szerint a farkasok szisztematikusan kiszorítják a pumákat a saját zsákmányuk mellől. A kutatók kilencévnyi GPS-adatot és közel négyezer zsákmányolási helyszínt elemeztek, hogy feltérképezzék ezt az egyoldalú párharcot. Az adatokból kiderült, hogy a pumák szinte soha nem próbálják visszalopni az ételt, inkább kitérnek a konfliktus elől.

Menekülés és étrendváltás

A pumák nem harccal, hanem kényszerű alkalmazkodással válaszolnak a nyomásra. Mivel a farkasok falkában vadásznak, a magányos nagymacskáknak esélyük sincs a fizikai összecsapásban. A pumák ezért elkezdték kerülni a nyílt terepeket, és inkább sziklás vagy fás részeken vadásznak, ahol könnyen menekülhetnek a magasba. Emellett az étrendjüket is átalakították: a nagytestű állatok helyett egyre többször ejtenek el kisebb szarvasokat. Ezeket ugyanis gyorsabban meg tudják enni, mielőtt a tolvajok felbukkannának a láthatáron.

Adatokkal alátámasztott dominancia

A kutatócsoport munkáját modern technológia is segítette a terepi szemlék mellett. Mesterséges intelligenciát használtak a farkasok mozgásmintáinak elemzéséhez, amivel pontosan modellezték a ragadozók találkozásait. Az eredmények egyértelműek: a vizsgált interakciók majdnem felében a farkasok olyan helyszíneken tűntek fel, ahol eredetileg a puma ejtette el a vadat. Ezekben az esetekben a macskák szinte harc nélkül átadták a zsákmányt, hogy elkerüljék a sérülést vagy a pusztulást.

A békés együttélés feltételei

A tanulmány végkövetkeztetése szerint a két faj közös jövője nem csupán a zsákmányállatok mennyiségén múlik. A farkasok terjeszkedése mellett a pumáknak szükségük van változatos terepviszonyokra és sűrű erdőkre is. Ha elegendő búvóhely áll rendelkezésre, a két csúcsragadozó képes osztozni a vadászterületeken. Ez a felismerés alapvető fontosságú a természetvédelmi szakemberek számára, hiszen mindkét faj egyre több olyan területre tér vissza az Egyesült Államokban, ahol évtizedekig nem voltak jelen.

Bohata Krisztina

(Kutyabarat.hu)

Forrás: sciencedaily