ELTE kutatás – A kutyafajták szaglásában nagyobb a különbség, mint gondolnánk
Az ELTE kutatása szerint a szaglás képessége nem a fajtacsoporttól, hanem a kutya egyedi tulajdonságaitól függ leginkább.
A szaglás az egyik legfontosabb érzékelési forma a kutyák életében, de nem minden egyed egyformán jó benne. Az ELTE Etológiai Tanszék kutatói több mint ötszáz családi kutyát vizsgáltak meg, hogy feltárják, milyen tényezők befolyásolják a szaglás alapú keresési teljesítményt. Az eredmények több szempontból is meglepőek voltak.
Ösztönös keresés – kiképzés nélkül
A kutatásban alkalmazott módszer, a Természetes Keresési Feladat egy olyan egyszerű, mégis hatékony teszt, amely korábban már farkasokkal végzett vizsgálatokban is bevált. A kutyáknak nem tanították meg, mit kell tenniük: pusztán az ösztöneikre és szaglás képességükre hagyatkozva kellett megtalálniuk az elrejtett jutalomfalatot. A cserépsor egyik elemébe rejtett finomságot a kutya különféle módokon jelezhette – például manccsal, orral vagy leüléssel.
A tesztet egy olyan kísérletvezető figyelte, aki maga sem tudta, hol van a falat, így az értékelés teljesen objektív maradt. A feladat három szintből állt: az első szint azt vizsgálta, hogy a kutya érti-e a helyzetet és motivált-e a keresésre, a második és harmadik szint pedig egyre nagyobb kihívást jelentett. Csak a legkitartóbb és legjobb szaglású kutyák jutottak el a harmadik szintig, amely már komoly teljesítményt igényelt.
A fajta számít, a fajtacsoport kevésbé
A kutatás egyik kiindulópontja az volt, hogy a különböző célra tenyésztett fajták – például a vadászatra vagy terelésre szelektált kutyák – eltérően teljesítenek majd a keresési feladatban. Azonban a vizsgálat során kiderült, hogy a fajtacsoportok közötti különbségek nem voltak szignifikánsak. Ezzel szemben az egyes fajták között meglepően nagy eltérések mutatkoztak, ami arra utal, hogy a szaglás képességét nem elsősorban a tágabb genetikai háttér, hanem inkább a fajtaspecifikus tulajdonságok befolyásolják.
Különösen érdekes volt, hogy a terelésre tenyésztett border collie-k jobb eredményeket értek el, mint a szaglás alapján kiválasztott, klasszikus vadászkutyák, például a golden retrieverek, vizslák vagy vérebek. Ez az eredmény megkérdőjelezi azt a hagyományos elképzelést, hogy a munkacélra szelektált fajták automatikusan jobbak lennének a szaglásban. A kutatás tehát finomabb, árnyaltabb képet rajzol arról, hogy mely tényezők határozzák meg a kutyák szaglási teljesítményét.
A személyiség és a tapasztalat is számít
Az egyik legmeglepőbb eredmény az volt, hogy a magas szinten képzett kutyák nem teljesítettek jobban a keresési feladatban, mint a kevésbé tapasztalt társaik – sőt, gyakran még lassabbak is voltak. Ennek egyik lehetséges magyarázata, hogy a jól kiképzett kutyák összetettebb utasításokra, komolyabb feladatokra vannak szoktatva, így az egyszerű keresés nem volt számukra egyértelmű. Elbizonytalanodhattak, mivel túlgondolták a helyzetet, és valamilyen bonyolultabb megoldást kerestek, ami végül visszavetette a teljesítményüket.
A kutyák személyisége viszont kimutathatóan befolyásolta az eredményt. Azok az egyedek, akiket gazdáik fogékonyabbnak, kíváncsibbnak vagy együttműködőbbnek írtak le, jellemzően jobb eredményt értek el – fajtától függetlenül. Ez arra utal, hogy a szaglás mint képesség nem kizárólag genetikai adottság, hanem az egyéni viselkedés, a környezet és a kutya életmódja is jelentős szerepet játszik a teljesítmény alakulásában.
Bohata Krisztina
(Kutyabarát.hu)
Forrás: ELTE Etológia
