Kiderült: mégsem volt farkas keverék a legendás Balto
Kanada egy elszigetelt kisvárosában, Nome-ban, 1925-ben diftéria járvány tört ki. A legközelebbi diftéria szérum készlet azonban Anchorage-ban volt. A hóviharos időjárás miatt a repülővel útnak indított készlet nem tudott eljutni Nome-ba, csak az 1100 km-re lévő Nenanáig. Így a gyógyszerek nem tudtak eljutni a betegekhez. A járművek kudarcot vallottak, de a fagyos észak hagyományos megoldása, a kutyák által húzott szán természetesen nem. A szánhúzó kutyák és hajtóik embert próbáló körülmények között indultak neki a hatalmas távnak a hóviharban. Az egyik ilyen szánt Balto vezette.
Történetéről bővebben korábbi cikkünkben olvashatsz: A hős Balto igaz története
Balto már ránézésre sem volt „hagyományos” szánhúzó kutya. A nagy, fekete mackó nem igazán hasonlított sem az alaszkai malamutokra, sem a szibériai huskykra. Tulajdonosa Norvégiából hozta magával, és a csodálatos futása és hősies helytállása okán az is felmerült, hogy esetleg farkas vér csörgedezik az ereiben.
Kalandos, és nem mindig felhőtlen élet után Balto 1933-ban, tizenhárom-tizennégy évesen pusztult el a clevelandi állatkertben. Testét preparálták, és azóta is a város múzeumában őrzik. Így adódott a lehetőség Katherine Moon, a Kaliforniai Egyetem kutatója számára, hogy megvizsgálja Balto DNS-ét. A vizsgálat során a kutya testéből vett mintát 680 másik mintával vetették össze. Bár kiderült, hogy Baltónak nem voltak farkasok a felmenői között, a génjei rokonságot mutattak a szibériai huskykkal.
A kutatók azt is megállapították, hogy a 104 évvel ezelőtt született Balto génjeiben kevesebb lehetséges betegségre utaló mutáció volt mint a mai fajták esetében. Ezért valószínűleg egészségesebb, öröklődő betegségektől mentes kutyus volt.
