„A kutyám rengeteg trófeáját látva azt gondolták, hogy ez mind vízilabda”
– Interjú Kemény Dénessel –
Kemény Dénes válogatott vízilabdázó, edző, állatorvos. Országos hírnevét a magyar vízilabda-válogatott szövetségi kapitányaként szerezte, amellyel 2000 és 2008 között három olimpiai bajnokságot nyert. Edzői munkája mellett a Testnevelési Egyetemen tanít, valamint a Szent István Egyetem címzetes docense. A magyar válogatottat 16 éven keresztül, 1997 és 2012 között vezette.
Kemény Dénessel – 2 csodálatos kutya, Suri, a 4 éves angol springer spániel és Maxi, az 1 éves drótszőrű magyar vizsla gazdijával beszélgettünk.
– Suri fajtája nem annyira ismert itthon. Beszélnél arról, mit kell tudni erről a fajtáról?
Kemény Dénes: Suri fajtája szerint angol springer spániel, én úgy mondanám, hogy egyszerre „kajtató eb és vízi vadászkutya”. Nekem ebből az jött le egyértelműen, hogy az erdőn, mezőn viszi az orra nagyon, de a vizet is imádja. Igazi szenvedélyes természetimádó.
– Maxi dédnagyapja Dömper, ha jól tudom, szintén a te kutyád volt? Tudatosan választottad őt ugyanabból a kennelből?
Dömper leszármazottjaival tele van az ország, és nem csak a Csővárberki vezetéknév mentén. Dömpike (1999-2012) annyira ismert volt az egész országban, hogy alig tudok vadászaton részt venni, hogy valaki ne súgja meg nekem a kutyája és Dömper rokonsági fokát. Ez az interjú nem lenne elég Dömper szépség- és munkadíjainak felsorolására, minimum kétszer annyi trófeája van, mint a volt csapatomnak…
– Milyen a két kutya viszonya egymással?
Ez elsősorban Surin múlt, aki hatalmas türelemmel fogadta be a szemtelen, izgága vizslakölyköt. Kialakult egy vibráló barátság köztük, ha az egyik valamiért nincs a másik közelében, rögtön aggódó szemeket látunk.
– Két, igen nagy mozgásigényű kutyád van. Hogyan tudod őket fizikálisan, és persze mentálisan is lefárasztani nap mint nap?
Ez egy feladat, ha van kedvünk, ha nincs. Napi három nagy séta, a gyerek, a feleségem és én visszük őket, mindenki egyszer. Ez alkalmanként fél-egy óra, azaz a napi két óra simán megvan. Nyáron ehhez jön még a víz, azaz a sok úszás is.
– Saját magad képezted ki őket, vagy kutyaiskolába jártatok?
Noveczki Kati, a Csővári kennel tulajdonosa, tenyésztő és kiképző egy személyben, azaz ő oktatja és viszi versenyekre, vadászvizsgákra a kutyákat. Dömpert is ő képezte ki. Az eredmények pedig magukért beszélnek.
– Említetted, hogy Maxi éppen „kiképzőtáborban van”. Ez mit jelent? Milyen tábor ez, mit tanulnak ott a kutyusok?
Az örökölt ösztönös tulajdonságokat mérik fel, és alapvizsgát tesznek. Ez elengedhetetlen, ha tenyésztésre kerül a sor. Maxi nagyon „jó vérű” kutya, és szép is, úgyhogy a tenyésztő Noveczki Kati mindenképpen szeretné tovább vinni a vérvonalat. Általában 4-8 hetet vannak a kutyusok Katinál, de Maxi már letette az alapvizsgát, és mennek tovább a következő szintre.
– Volt rá példa, hogy az uszodába is vitted magaddal valamelyik kutyát?
Surikát, amikor kicsi volt, vittem minden nap a Margit-szigetre. Kollégáim pesztrálták, 1-2 nap után már sorszámot kellett tépni, hogy ki a következő, aki vigyázhat rá…
– Ha jól tudom, sokat jársz a Balatonra is a kutyákkal. Szoktatok velük éttermekbe, kávézókba, borászatokba menni? Mi a tapasztalatod? Változtak az elmúlt években a kutyabarát szolgáltatások?
Igen, gyakran járunk és úgy látom, hogy egyre jobb a helyzet, szinte mindenhova tudnak velünk jönni. Jól elvannak az asztal alatt, kapnak tálban vizet, és persze várják, hogy mikor megyünk már végre rohangálni.
