Kutyabarát paralimpiai játékokat!
A Tokiói Paralimpiai Játékok hatalmas sikereket hozott a magyar paralimpiai csapatnak. Büszkék lehetünk sportolóink teljesítményére, hiszen az első, 1972-ben szerzett érem után megszerezték a 150. paralimpiai medált is. Veres Amarilla öröme a győztes tus után vagy Illés Fanni szenzációs teljesítménye olyan pillanatok, melyek sokáog emlékezetesek maradnak mindannyiunk számára.
A paralimpián számos olyan sportoló indult, akik a hétköznapokban segítő kutyákkal osztják meg az életüket. Bár a rajthoz kutyáik nélkül állnak, a paralimpiai sikerekig vezető úton négylábú társaik kísérik őket. Talán érdekes, talán megdöbbentő, hogy ezeknek a sportolóknak kutyáik nélkül, őket otthon hagyva engedélyezték csak a részvételt a tokiói játékokon.
Nagy port kavart annak a látássérült Amerikai Egyesült Államok-beli futónőnek az esete, akinek a szigorú karanténszabályok miatt nem engedték be a vakvezető kutyáját Japánba. Kym Crosby paralimpikon úszónő a Los Angeles Times-nak adott interjúban elmondta, hogy nem ez az első eset, hogy labradorja, Tron nélkül kellett utaznia. Holott, Tron segít neki a közlekedésben, a repülőtéren a tájékozódásban és még számos más, az utazással járó feladat megoldásában.
„A (sérült ember és segítőkutyája közötti) kapocs nem hasonlítható össze egyetlen más kapcsolattal sem, legyen szó emberekről vagy más állatokról… Tudjuk, hogy mindenben számíthatunk rájuk.” – mondta Crosby az eset kapcsán.
Ennek ellenére Kym Crosby – a többi paralimpiai sportolóhoz hasonlóan – kénytelen volt a segítőkutyája nélkül utazni, köszönhetően a koronavírus járvány miatt életbe lépett szabályozásnak, illetve Japán állatbeutaztatási szabályoknak.
Míg az előbbi karanténkötelezettséget szabott ki a gazdikra, az utóbbi a kutyákat kötelezi karanténra. Érdekes azonban, hogy az amerikai olimpiai csapat versenylovai számára sikerült az olimpiára való tekintettel enyhíteni a karantén feltételein és az olimpiai faluhoz közel megoldani a karantént. A paralimpiai sportolók segítőkutyái esetében mégsem találtak erre megoldást.
Csak az amerikai paralimpiai válogatott 240 versenyzője közül 38-an élnek segítőkutyákkal. Talán nem túlzó elvárás, hogy a paralimpiai sportolóknak is otthont adó olimpiai falut a játékok alatt kutyabaráttá tegyék… Reméljük, a következő játékok szervezői – az esélyegyenlőséget ténylegesen szem előtt tartva – már gondolnak erre is.
