Hozzánk minden új életet a villámcsapásként érkező szerelembeesés hoz
– Interjú Földes Eszterrel –
Földes Eszter az egyik legsokoldalúbb fiatal színésznő, aki számos színházi- és filmes munkája mellett népszerű tévés sorozatok állandó szereplője. Emellett pedig színdarabokat ír és rendez, valamint remek szinkronszínész is. Férjével, Lovasi András zenésszel két közös darabot is készítettek, melyben Eszter íróként és rendezőként, András pedig Kiscsillag zenekarával szereplőként vett részt. A „Semmi Konferencia” és az „Idáig tudom a történetet” mind a színházkedvelőknek, mind pedig a Kiscsillag rajongóknak egyedülálló élményt nyújtanak. András előbb volt kutyabarát, mint Eszter, azonban ma már ő sem tudná elképzelni az életét kutyák nélkül.
Kutyabarát.hu: Művészcsaládban nőttél fel, volt helye nálatok kutyának vagy bármilyen háziállatnak?
Földes Eszter: Nem, nem volt. Apukám fél a kutyáktól. Anyukám a patika tisztaság híve, soha nem tudna együtt élni semmilyen állattal. Én szerettem volna állatot, de ezt sosem említettem a szüleimnek, mert felesleges próbálkozás lett volna. Abszolút lehetetlen volt. Vettem egy egeret 11 éves koromban, amit egy adidas cipősdobozban tartottam, és egy iskolai barátnőmnél lakott. Ő behozta nekem minden nap a suliba, ott éltünk lelkiéletet, óra alatt a cipősdobozban volt, szünetben felültettem a derekamon megkötött pulcsim csomójára, onnan nézelődött, befúrta a fejét, így sétálgattunk a folyosón. Nem élt sokáig sajnos.
Hogyan találd rád aztán az első „igazi” háziállatod?
Az érettségi évében elköltöztem az akkori szerelmemhez. Érettségi után nyáron, egy fülledt augusztusi napon nyitott ablaknál aludtunk és égtelen gyerekmacska nyávogásra ébredtünk. Természetesen én nem bírtam, és lementem megnézi, ki lehet az. Zseblámpával mentünk a hang irányába, mellettünk elhagyatott magánterület volt benőve gazzal. Onnan jött a hang. Átmásztam a drótkerítésen, meg is sérültem, de egyáltalán nem érdekelt, csak az, hogy megtaláljam a hang kis szőrös forrását, és egyszer csak ott volt. Egy foszladozó dobozban üldögélt egy gyönyörű kis cirmos, amiből nem tudott kimászni, olyan pici volt. Mintha kincset találtam volna, olyan boldog voltam. Hazavittük. A Kincső nevet kapta. 10 évet élt. Csodálatosan humoros, játékos cica volt. Nagyon hiányzik.
Most is van egy cicád, ő hogy lett a család tagja?
Mielőtt Andrással megismerkedtem, pár hónappal előtte Fehér Tibor (osztálytársam volt a Színház- és Filmművészeti Egyetemen) talált egy kis trikolor szépséget. Szinkronban találkoztunk, és megkérdezte, Földes nem kell egy macska? Mondtam, dehogynem!!! Másnap el is mentem érte. Ő Panna, a család kifinomult, puha, elomló hercegnője.
Pannára még visszatérünk, de előbb mesélj kicsit arról, hogy gyerekkorodban mennyire voltál „kutyás”? Volt meghatározó kutyás élményed?
Nem volt. Egyáltalán nem voltam kutyás, mindig cicát vagy nyuszit szerettem volna. Sőt el nem tudtam képzelni, hogy egy kutyával éljek. Úgy éreztem nekem túl sok lenne az a fajta ragaszkodás, ami a kutyákban van. Az életformánk miatt sem láttam magam előtt, hogy kutyás család legyünk. András viszont kutyás. Ő többször mondta, örülne, ha lenne kutyánk.
Végül két kutyátok is lett. Hogy kerültek hozzátok?
Igen, egy kollégám megosztott egy fotót az egyik közösségi oldalon, egy kis fehér gombócról gomb szemekkel, akit bedobtak a kertjébe, de ő nem tudta megtartani és gazdit keresett. Megláttam a képet, azonnal rohantam Andrishoz, hogy nézd, ő az, elhozzuk?! Azt mondta, hozzuk el. Másnap már mentünk is érte. Épp húsvét volt. Nekünk kiskutyát tojt a nyuszi. Ő Málna, akivel azóta összenőttem. Aztán miután a kisfiam Álmos Fülöp megszületett, úgy éreztem, szeretnék még egy kiskutyát. Nem tudom, mi miatt vett erőt rajtam ez a vágy, de elkezdtem nyaggatni Andrist, mit szólna hozzá. Azt mondta, ha lesz jogosítványom, lehet még egy kutya. A jogsim meglett, és pár hónap múlva szembe is jött velem az Aprajafalva Yorki Fajtamentő Alapítvány egyik kis árvája. Emlékszem, épp Prágában voltunk a Karinthy Színház színeiben a Baba című kétszereplős előadásunkkal a Gavran fesztiválon. Megkerestem őket, de sajnos a kutyus gazdisodott. Utána nem találtam másik kutyust, hiába keresgéltem. Aztán ez év februárjában rám írt az Aprajafalva, hogy érdekelne-e még a kutya. Azt hittem kiugrik a szívem a helyéről, írtam azonnal, hogy persze, érdekel. Pár nap múlva meg is hozták hozzánk. Semmit nem tudtam róla, csak éreztem, hogy ő lesz az. 10 év körüli, szívbeteg, süket, máltai selyem. Ő Marci. És most kerek a család. Vannak még halaink is, és karácsonyra a Jézuska hozott még két csodalényt nekem: Axelt és Arielt, két axolotl. Az axolotlok nagyon különleges kis lények, neoténiás kétéltűek. Nem szeretik a magányt. Pár éve akadtam rájuk, és azonnal szerelem volt. Szóval hozzánk minden új életet a villámcsapásként érkező szerelembeesés hoz.
Szép nagy falka, gratulálok! Mesélsz egy kicsit róluk? Ki hogy viselte, amikor megérkezett a családba a kisfiatok?
Panna nagyon finom lelkű, kedves, érzékeny, óvatos, félénk macska, és ami érdekesség, hogy hermafrodita. Soha nem karmolt meg, nem szokott undok lenni. Kertes házban élünk, de soha nem megy el. Visszahúzódó, nem szereti a nagy társaságot, nyüzsgést. Egy bújógép.
Málna fiatal, energikus és öntörvényű. Megválasztja, kivel köt bizalmat. Van benne tartás, nagyon komoly tud lenni, de játékos is. Ösztönösen megérzi, minek mikor van helye, ideje, és meghúzza a határait. Kiegyensúlyozott összhang van köztem és közte. Álmos érkezése borzasztóan megviselte. Hosszú hónapokba telt, mire megtalálta új helyét a csoportdinamikában. Nem kifejezetten rajong egyelőre Álmosért, de tiszteletben tartja, hogy ő van, és már néha-néha kicsit játszik is vele. Minden állat nagyon igényli, hogy tudjon kettesben is lenni velem. Erre igyekszem odafigyelni. Pancsikát Málna érkezése sokkolta, így Álmos már meg sem kottyant neki. Panninak én vagyok a minden és egyetlen. Álmost egyáltalán nem engedi magához közel. Málnával és Marcival intelligensen elvannak egymás mellett. Finom barátkozás van csak, de rajongás nincs. Marci egy csendes, szelíd lélek, tele szeretetéhséggel, látszik rajta, hogy nem volt könnyű élete, de ugyanakkor szüksége van magányra is, hogy el tudjon picit vonulni. Csendes nyugalom árad belőle, de kifejezetten szereti a társaságot. Miután megszületett a kisfiam, sokszor volt lelkifurdalásom, hogy ha megfeszültem is, nem tudtam annyit törődni Pannival és Málnával, amennyit azelőtt megszoktunk. Nem volt könnyű sem nekem, sem nekik. Mostanra beállt az új egyensúly.
Szigorú gazdi vagy?
Nem vagyok szigorú, de következetes, az igen.
Rendszeresen láthatunk a legjobb magyar sorozatokban, színházban játszol, rendezel, darabokat írsz, a Karinthy Színház művészeti vezetője voltál és még sorolhatnánk. Közben megérkezett a kisfiad és jelenleg a járványhelyzet miatt megállt a színházi élet. De mindezek előtt hogyan fért bele egy ilyen pörgős és hektikus időbeosztásba több kutya is?
Valahogy nem okozott soha fejfájást, hogy oldjuk meg. 3-4 órát elvan Marci is és Málna is a lakásban. Ha hosszabb időre maradnának egyedül, akkor jönnek velem. Szerencsére kutyabarát helyeken dolgozom. Mindenhol szívesen látják őket. Nekem nem okoznak plusz gondot, nem érzem tehernek. Szeretek együtt mozogni velük. Ha esetleg egy hosszabb utazásra megyünk vagy repülünk, Andris lányai vállalják a kutyus pesztrát. Nagyon szeretik a kutyákat. Pannára pedig legjobb barátnőm, Nóra szokott vigyázni. Szóval biztonsággal, szeretettel, könnyedén meg lehet oldani.
Szekszárdról származol, úgy tudom, a mai napig támogatod a helyi menhelyet. Érzékenyen érint a gazdátlan kutyák sorsa?
Abszolút. Mint minden állatbarát, én is attól lennék a legboldogabb, ha minden szőrös kis lélek, szeretetben tudna élni és meleg otthona lenne.
Aggódós anyuka vagy? Mennyire engeded a kutyás-babás összebújást, és Álmos Fülöp hogy jön ki a kutyusokkal?
Nem vagyok egyáltalán aggódós. Vigyázok a kisfiamra amennyire az egészséges, de hagyom, hadd szerezzen tapasztalatokat, hadd próbálgassa a szárnyait. Én ott vagyok biztos háttérországnak. Nem irányítom, csak terelgetem. Figyelem, hogy az ő személyisége milyen, mi jó neki, mi érdekli, mire hogy reagál. Az állatainktól nem kell féltenem, sose bántanák. Úgyhogy nyalakodás, puszilkodás, minden mehet, ami jól esik.
A járvány minden bizonnyal keresztülhúzta rengeteg tervedet és munkádat, mivel töltöd a karantént, hogy telnek a napjaid?
Rengeteget főzök, kertészkedünk sokat. Méhecskehotelt építettem. Rengeteget játszunk, kirándulunk. Minden felkérést, ami az online térben adódik, igyekszem kihasználni. Olvastam meséket, verseket, énekeltem jótékonysági gálán, Laposa Zsófival beszélgettem online borkóstolással egybekötve, főztem online. Egy étterem vegán májust tart, receptversennyel egybekötve, amit másodmagammal zsűrizem. Elkezdtem jelnyelvet tanulni. Szóval próbálom hasznosan, aktívan tölteni. Természetesen a könyvek, filmek, lustálkodás is helyet kap.
Tudod már hogyan tovább a járványhelyzet után? Hol láthatunk, hol találkozhatunk veled legközelebb?
Még nagyon képlékeny a jövő. Vannak kilátásban lehetőségek. Például egy monodráma ötlete. De ezekről még korai lenne beszélni. Ami biztos, hogy még a nyáron folytatódik a Mintaapák forgatása. És nyitottan várom, tele tettvággyal és energiával, mit hoz a jövő.
/ szerk.: az interjú készítésének ideje: 2020. májusa/
Az interjút készítette: Bohata Krisztina/Kutyabarát.hu
Az interjú először és eredeti terjedelmében a 2020. nyári Kutyabarát Magazinba jelent meg.
