Állandósulnak a magyar bravúrok a mentőkutyás mestervizsgán
Az egyik legkeményebb vizsgát, ahol a mentőkutyák és vezetőik közös munkáját tesztelik, az ún. MRT-t (Mission Readiness Test) minden évben megrendezik. Már tavaly is brillíroztak a magyarok, idén pedig újabb magyar páros: Zoé és Csóka Gabriella mérettette meg magát a világ legjobb mentőkutyái között, és közel 100%-os munkával végeztek.
Az IRO MRT az egyik, vagy talán legnehezebb tesztnek számít egy keresőkutya és gazdája számára. Rengeteg szempontból kell, helytálljon a páros. Az idei MRT Franciaországban, a kitalált történet szerinti földrengés sújtotta Villejustben került megrendezésre. A szervezők igyekeznek mindig valami újjal meglepni a résztvevőket, teljes mértékben nem lehet felkészülni a tesztre, mindig vannak kiszámíthatatlan faktorok.
– Idén nagy meglepetés volt, hogy érkezés után transzporttal vittek minket át a táborba, ezzel is egy igazi bevetéshez közelebbivé téve a szituációt. A későbbiekben is transzporttal szállítottak minket a kereső területekre, ilyenkor 4-6 kutya, gazdáik és a csomagok voltak egy szűk térbe összezsúfolva, egy kis busz hátsó terébe, ezek sem éppen a megszokott körülmények.
Első MRT-s indulásunkkor saját sátorban aludtunk, most a sátor is közös volt, olyan emberekkel, kutyákkal helyeztek minket egy sátorba, akiket amúgy nem ismertünk mindennapi szinten, ezzel is kimozdítva minket komfortzónánkból. A keresések is tartogattak meglepetést, az éjszakai keresés például mindig izgalmas, volt olyan kereső területünk, amit csak létrán közelíthetett meg kutya és gazdája is, majd a gazda csak fent a tetőn mozoghatott. – írta meg oldalán a részleteket Csóka Gabriella.
Minden keresőterületen minimum 2 „classifier” figyel minden mozzanatot, a kutyáét és a felvezetőjét is. Figyelmük szinte mindenre kiterjed, az elméleti háttértudástól kezdve, a páros magabiztosságáig, hogy a kutya milyen biztossággal dolgozza ki a szagforrást, gazdájával mekkora összhangban működnek, mennyire számíthatnak egymásra, és nem utolsó sorban hogy egy katasztrófa sújtotta területen jelenlevő USAR csapattal mennyire képesek együttműködni.
Mennyire megbízható a páros munkája, a kapott információkkal hasznosan és biztonságosan élt-e a felvezető, a területet megbízhatóan lekeresték-e, és a megfelelő információkat átadta-e a felvezető a későbbi munkákhoz.
– A kiszámíthatatlanságot se becsüljük alá, nem tudjuk előre soha, hogy mikor kell indulni keresésre, akár az ágyból keltenek fel, hogy 15 percen belül indulásra készen kell álljunk. Úgy gondolom, hogy ilyen és hasonló körlmények között csak akkor lehet eredményes kutya és gazdája, ha teljes szívből képesek végezni ezt a munkát! Ezért vagyok rettenesen büszke Zoéra!
Mondanom sem kell, ahhoz hogy az ember egy ilyen megmérettetésen elinduljon, rengeteg felkészülés előzi meg. Ehhez a felkészüléshez elengedhetetlen az ember csapata, vagy éppen több csapata. Külön köszönettel tartozom a Mancs a Kézben Mentőkutyàs Egyesületcsapatának, akik egy hónapra beugróként nagy szívvel fogadtak és támogattak!
Köszönöm az Reddingshonden ESARdogs Netherlands-nek, a hollandiai csapatunknak, valamint a HUNOR K9-es egységének, akikkel egy hónapos MRT felkészülést tartottunk. Veres Katalinnak a köszönet is kevés, ahhoz, amit érzek, hogy megkaptam lassan 7 éve ezt a kis sárga raptort, egyengette az utunkat és azóta is bármikor számíthatunk rá!
Pinkóczi Diána rengeteg segítségét sem tudom megköszönni eléggé, az elmúlt fél évben 1300 km ellenére aktív részese volt a felkészülésünknek, tréningjeinknek, valamint segédemként is elkísért minket az MRT-re! Továbbá köszönet illeti a szervezőket; Marc Courtois és a CSP France-ot, valamint a francia tűzoltókat, és nem utolsó sorban az IRO csapatát, az áldozatos munkájukért! –
Gratulálunk!
A tavalyi fantasztikus sikerekről itt olvashatsz bővebben!
(kutyabarát.hu)
Forrás: Csóka Gabriella
Fotók: Dr. Ellen von Czapiewski
