A török kutyatartás még gyerekcipőben jár
Ma a legtöbb menhelyen és kutyás szervezetnél az állatok világnapja alkalmából hatalmas ünneplésben vehetünk részt. De nézzük, mi a helyzet máshol?
Múltunk egy része elválaszthatatlan a török világtól. De vajon kutyatartási szokásainkban mutatunk hasonlóságot a mai Törökországgal?
Mi a helyzet?
Habár a törökök nagy része saját bevallása szerint szereti a négylábúakat, a kutyatartás Törökországban közel sem olyan népszerű, mint Nyugat-Európában. E mögött számos történelmi és kulturális különbség áll, de az a tény is nagy szerepet játszik a kérdésben, hogy a török nagyvárosok – különösen Istanbul – egyszerűen nem nyújtanak megfelelő hátteret az ebekkel való, kölcsönösen boldog együttéléshez.
Ez persze nem jelenti azt, hogy ott az emberek egyáltalán nem tartanak kutyákat, de kijelenthetjük, hogy az ország legboldogabb ebeit kisvárosokban, falvakban és farmokon találjuk.
A szűk, emberekkel és kátyúkkal zsúfolt járdák, a forgalmas utcák, a kevés és gyakran elhanyagolt közpark ellenére a török városok kutyái is ügyesen alkalmazkodnak a lakásban való élethez – természetesen a gazdák figyelme, találékonysága és körülményei függvényében.
Elindult egy folyamat
A házi kedvencekre épülő iparág fellendülését jól jelzi a tény, hogy a török emberek minden eddiginél több kutyát tartanak, ám nem mindegyik állat kerül számára megfelelő életkörülmények közé: sokuk kénytelen szinte kizárólag a lakásban tölteni napjait, és csak akkor viszik ki, amikor a gazdi időt tud szakítani erre – gyakran akkor is csupán addig, amíg az eb járdaszegély mellé kuporodva elvégzi a dolgát.
Törökországban a kutyatartás hivatalos szabályzását illetően is súlyos hiányosságok vannak: ez szinte egyáltalán nem létezik városi szinten, az országos szabályzásról nem is beszélve. Az utcákon sok a kóbor kutya, de bizonyos városokban – ez nem országszerte bevett gyakorlat – találkozhatunk olyan példányokkal, amelyeket fém füljelzővel láttak el, ezzel jelezvén, hogy az állatot a helyi hatósági állatorvos ivartalanította és beoltotta.
A ideális gazda-kutya együttélést erősen hátráltatja az is, hogy a tömegközlekedési eszközök nagy részét – a kompok kivételével – nem lehet kutyával igénybe venni. A szájkosár használatára vonatkozólag nem létezik rendelet. Szerencsére működnek olyan kicsi, de eltökélt civil szerveződések, mint például a Hayvan Severler Dernegi (Állatbarátok Szövetsége), amelyek nagy erőfeszítéseket tesznek annak érdekében, hogy a felhívják a köz figyelmét a török állattartás helyzetére és problémás kérdéseire, különös tekintettel a városi kutya- és macskatartásra.
Tudtad?
A kangal ősi eredetű fajta. Származása az ókori keleti birodalmakig nyúlik vissza, ahol elsősorban az uralkodó osztály harci- és vadászebei voltak. Az Oszmán birodalom összeomlásával és a nemesség hatalmának hanyatlásával a kangal veszített népszerűségéből, de később szerencsére találtak neki új, hasznosabb feladatot: napjainkban is a nyáj mellett falkában dolgoznak.
Még több információt ajánlunk, főleg, ha kutyátokkal terveztek utazást, nem csak nyáron:
Miről érdemes tájékozódnod mielőtt lefoglalod kutyabarát szállásodat?
Külföldi nyaralást tervezel kutyáddal? – Fontos tudnivalók!
(kutyabarát.hu)
