Mozart kutyája
A bécsi Naschmark forgatagában Mozarthoz verődött Néró, a kóbor kutya, aki élete utolsó, kínkeserves hónapjaiban néma, hűséges társa volt. Néró tanúja volt Mozart megélhetési gondjainak, a hitelezői és felesége zaklatásainak, környezete teljese közönyének, a szakmai ellenségeskedéseknek. Mozart mindezek ellenére sem vesztette el lelkesedését a zene iránt, és ekkor írta meg utolsó megrendítő művét: a Requimet, saját gyászmiséjét.
Mozart magányosan és szegényen halt meg, még a felesége és korábbi támogatói sem kísérték el utolsó útjára a téli hideg időjárás miatt, csak a templomig mentek. Onnantól már lovasszekér vitte a koporsót, csak Néró szaladt a ló mellett, és ő továbbra is őrizte gazdáját.
A legenda egy magyar írót is megihletett: Szántó György (1893-1961) „Mozart kutyája” címmel 1956-ban írt életrajzi regényt Mozartról és Néróról.
(kutyabarát.hu)