Ne szólj be!

Sokan sokfélék vagyunk, és sokfélék a kutyáink is. Ebből következik, hogy a kutyatartási szokásaink is mások, más megoldásaink vannak a kutyáink életében felmerülő problémákra, és mást tartunk “normálisnak”. Már ettől a szótól is kiráz a hideg, mert ugye ki határozza meg azt, hogy mi a normális, és mi nem az. Itt nem a társadalmi normákra és a jogrendszerre gondolok, a szabályok értünk is vannak, és fontos, hogy mindenki betartsa őket.

Nem, nem a szabályozásokat nem szeretem, hanem azokat az önjelölt megmondóembereket, akik úton-útfélen közlik, hogy amit éppen teszek, az nem normális. Biztosan Ti is találkoztatok már ilyen kéretlen beszólogatókkal. Ahogy a felelős gazdik száma nő, úgy találkozunk majd egyre speciálisabb, furcsább vagy nem megszokott dolgokkal is a kutyás világban. Miért? Azért, mert akkor is kimerészkedünk a világba, és visszük magunkkal a kutyáinkat is, ha ők nem “átlagosak”, “normálisak” vagy éppen különleges igényeik vannak. Szóval, kutyás fronton is ideje, hogy a társadalom elfogadóbb legyen, és ne kinevessük és kioktassuk azt, aki nem az általunk elképzelt módon él.

“Nahát, rugdalózót adni a kutyára az meg milyen már?”

Tudom, hogy manapság még megosztó lehet a kutyák öltöztetésének kérdése, de a cukiságon és a divaton kívül számtalan oka lehet annak, ha egy kutyán “rugdalózó” van. Lehet, hogy műtét után van, és ezért van szüksége overállszerű ruhára, de az is lehet, hogy valamilyen bőrproblémával, allergiával küzdenek. Egyszerűen higiéniai oka is lehet, hogy tetőtől talpig öltöztetnek egy ebet. Nem tudhatjuk, hogy mi állhat a gazdi döntése mögött, de ha tanács kell neki, biztosan szól.

“Miért nem ad vastagabb/vékonyabb/hosszabb/rövidebb/szűkebb/bővebb/más színű… stb. pulóvert a kutyára?”

Azzal hízelgek magamnak, hogy több, mint 9 év együttélés alatt sikerült kiismernem a kutyám hőérzetének ingadozásait, legalábbis biztosan nagyobb rálátásom van rá, mint a tökidegen járókelőnek az utcán. Észreveszem, ha fázik és azt is, ha melege van. Emellett nincs kiírva a kutyámra, hogy gyenge az immunrendszere, és könnyen felfázik, vagy fényérzékeny és nem divatból van rajta nyáron is ruha. Hadd döntsem el, mi a jó neki, ne tessék már állandóan beszólni.

“Miért nem teszi már le, hadd sétáljon! Hát, nem kell ezt a kutyát cipelni, van lába!”

Nyilván, de azért valami oka mégis van, ha egy kutyát ölben, hordozóban vagy hátizsákban visznek. Nálunk ez az előbb említett immungyengeség, de lehet, hogy egy kutya fél a tömegben, és azért veszik fel, vagy esetleg simán elfáradt, kimerült vagy feszült. Nem hinném, hogy bárki csak azért venné fel a kutyáját, hogy cipelhesse. Talán érdemes lenne elgondolkozni, mielőtt szellemességeket vágunk ismeretlenek fejéhez.

“Miért van kereke a kutyának? Most komolyan, minek a kutyának babakocsi?”

Na, ez talán a legdurvább. A kutyakocsi alapvetően nem divatkellék, hanem szükséges a kutya helyváltoztatásához. Ahogyan egy kerekesszékes embernek sem szólunk be, úgy ne piszkáljuk a kutyakocsis kutyákat sem! Ugyan szerencsére még nem érint, de elérkezhet az a nap, amikor a kutyám már nem fog tudni lépést tartani velem. Számomra, és szerencsére egyre több gazdi számára ilyenkor nem az a megoldás, hogy otthonhagyják (vagy rosszabb esetben megválnak) kedvencüktől, hanem vesznek egy kutyakocsit, hogy továbbra is együtt mehessenek mindenhová. Attól, hogy nem a földön sétál, a kutyánk még élvezi a séta nyújtotta örömöket: a friss levegőt, a szagokat, az új ingereket.

Nektek is vannak hasonló élményeitek? Titeket milyen kéretlen tanácsokkal láttak már el idegenek? Osszátok meg velünk kommentben!