Kiránduljunk kutyával! A Börzsöny rejtett kincse, a Csarna-völgy
Az utóbbi hónapokban egy tervezett kisvasút-beruházással kapcsolatban hatalmas médiafigyelmet kapott a Börzsöny, amúgy békés elzártságban és nyugalomban létező, érintetlen természeti kincse, a Csarna-völgy. A vita természetesen elfajult, szájkaratésok feszültek egymásnak az interneten, és boldog-boldogtalan a Csarna-völgyről vitázott. Arról, hogy milyen élőlények élnek itt, miért érdemel ez a terület kiemelt figyelmet, vagy egyáltalán, hol van az a Csarna-völgy, már kevesebb szó esett. Mivel én hiszem, ha látom típus vagyok, ezért felkerekedtünk, hogy saját szemünkkel lássuk a völgyet, és ha már arra jártunk, a környező dombokat is megmásztuk. Javaslom, hogy kövessétek a példánkat, mert lélegzetelállító élményben lesz részetek!
A Csarna-völgy (vagy más néven Fekete-völgy), a Börzsöny észak-nyugati részén található, a szlovák határtól nem messze. Kemencéről a kék jelzést követve gyalogosan, az erdei úton autóval, vagy nyári időszakban kisvasúttal közelíthetjük meg a Feketevölgy Panziót. Innentől, a túra további része viszont már fokozottan védett területen halad: kutyáinkat pórázon vezetve, csak a kijelölt ösvényen gyalogoljunk. Amennyiben fittnek és kalandvágyónak érezzük magunkat, érdemes a völgy felkeresése előtt egy rövid kitérőt tennünk a piros jelzésen a Jancsi-hegy és a Salgóvár felé. Számoljunk azzal, hogy az emelkedők meredekek, az út pedig keskeny, így ez a túra viszonylag erős fizikai igénybevételt jelent. A Jancsi-hegyről a kilátás azonban valóban lenyűgöző, szerencsés esetben a Nagy-Hideg-hegyet és a Csóványost is megcsodálhatjuk. Salgóvártól már lejt a terep, a piros kereszt, majd a kék sáv jelzést követve érhetjük el a Hamuházat, és ezzel a Csarna-völgyet, ahonnan az elhagyott kisvasút síneit (és a kék jelzést) követve érkezünk vissza a panzióhoz.
Kellemes tempójú, szintemelkedések nélküli, de korántsem eseménytelen túrát tartogat maga a völgy is. Akár a panziótól, akár a Hamuháztól indulunk, végtelen nyugalom és a patak csobogása lesz a társunk. Az útvonal szinte végig az elhagyott, romos kisvasút sínek mellett visz. Fontos, hogy a sínekre, betonelemekre ne másszunk fel, ne engedjük a kutyánkat sem a közelükbe, mert ezek csúszósak, balesetveszélyesek!
Mi téli időben jártuk végig a túrát, és míg a bérceken jeges szél fújt, a völgyben kellemes, tavaszias hangulat volt: olvadt a jég, csordogált a patak. Biztos vagyok benne, hogy bármely évszakban felemelő élmény ez a túra. Tatyi különösen élvezte a patakon való többszöri átkelést, és az itt élő állatok nyomainak szaglászását. Muflonokkal találkoztunk, de láttuk őzek, vaddisznók és borz nyomát is. Sőt, merem remélni, hogy nem csalt a szemünk, és talán hiúzét is, ami azért különleges, mert Magyarországon a hiúzpopuláció mindössze 10-15 egyedet számlál. Közülük egyet nemrégiben lencsevégre kaptak ezen a környéken, és bár nem mondanám, hogy azóta hiúzturisták lepték el a terepet, de ha már erre járunk, érdemes tudni, hogy ez a korábban hazánkban kihalt, méltóságteljes ragadozó is itt portyázik.
A Csarna-völgyben és a környező, védelem alatt álló, 900 hektáros területen élnek még foltos szalamandrák, parlagi sasok és fekete gólyák is. Ezek a fajok mind fokozott védelmet élveznek, ezért, itt is, mint máshol is a természetben, figyeljünk rá, hogy ne hagyjuk kézzelfogható nyomát a látogatásunknak, őrizzük meg a terület szépségét és tisztaságát az utánunk jövőknek is!
Bujdosó-Szalay Adél/ @tatyiandme
(Kutyabarát.hu)
Fotók: Bujdosó-Szalay Adél
