A Labradoodle sötét titka
A Labradoodle, a Labrador retriever és az uszkár keresztezéséből született kutya, az utóbbi években az egyik legnépszerűbb kutyafajtává nőtte ki magát az Egyesült Államokban. A Labradoodle-ök puha, göndör bundája és gyönyörű, nagy barna szemei sokak szívét megdobogtatják, olyanok, mint egy barátságos plüssmackó. Ráadásul, a két fajta remek tulajdonságait ötvözik: a Labradoodle-ök egy része nemcsak, hogy alkalmas segítő és vakvezetői feladatok ellátására, hanem az uszkárokhoz hasonlóan hipoallergén a szőrzetük, így azokban a családokban is lehetnek segítőkutyák, ahol valamelyik családtag allergiás a kutyaszőrre.
Wally Conron, a Labradoodle „feltalálója” azonban megbánta, hogy megalkotta ezt a keresztezett fajtát, mivel úgy érzi, hogy ezzel „kinyitotta Pandora szelencéjét”. A fajta népszerűségének hullámát meglovagolva ugyanis, felelőtlen szaporítók árasztották el a piacot. Conron úgy látja, „sokan csak a pénzt látják benne, sok Labradoodle-nek fizikai és mentális problémái vannak”.
Conron eredetileg egy pár kérésének szeretett volna eleget tenni azzal, hogy olyan vakvezető kutyát tenyészt a feleség számára, amely az allergiás férjnek sem okoz gondot, így született meg az első Labradoodle. Amint a csodakutyának híre ment, azonnal mindenki ilyet akart. A Labradoodle azonban nem a szó szoros értelmében vett kutyafajta, amelynek egységes a genetikája, és így az utódok ugyanazokkal a kívánt tulajdonságokkal jönnének a világra. A Labradoodle egy keverék, ahol az utódok változatos tulajdonságokat örökölhetnek a felmenőktől.
Még a Labrador retrievereken belül sem minden egyed alkalmas a segítői feladatok ellátására, de ha a helyzetet még azzal bonyolítjuk, hogy uszkárt is adunk a mixhez, az eredmény egyáltalán nem száz százalékos. Sok generáció, sokszor évszázadok tenyésztői szelekciója szükséges ahhoz, hogy egy fajta kiszámíthatóan egységes fizikai és jellembeli tulajdonságokat mutasson. Ez az időigényes folyamat a Labradoodle esetében nem történt meg, emiatt a Labrador és uszkár utódok különböző tulajdonságokkal születnek, némelyikük szőre nem is hipoallergén.
A fajtatiszta és az úgynevezett „dizájner kutyák” (két fajtatiszta kutya keresztezéséből született, felkapott keverék, mint például a Labradoodle, vagy a Maltipoo, amely a Máltai selyemkutya és a törpeuszkár keveréke) iránti igény hatalmas. Sokan a fajta külleme, mások a feltételezett jó tulajdonságai miatt választanak fajtatiszta kutyát, holott köztudott, hogy egy fajtán belül nem csak a jó tulajdonságok, de egyes genetikai gyengeségek, betegségek vagy idegrendszeri zavarok is öröklődhetnek.
Fontos, hogy tanuljunk a Labradoodle példájából, ne csak küllem alapján válasszunk kutyát. Ha fajtatiszta kutyát keresünk, fajtamentőket keressünk fel vagy csak megbízható tenyésztőtől vásároljunk, ne támogassuk a megfelelő háttér és gondosság nélkül, csak az anyagi haszonszerzés reményében működő szaporítókat.
Bujdosó-Szalay Adél
(Kutyabarát.hu)
