Alain Delon kutyái mellett szeretne majd nyugodni

Kutyabarát 2017. november 08.

Minden Alain Delon rajongó tudja, hogy a világhírű színész imádja a kutyákat. Minden vele készült interjúban kifejezi csodálatát e fantasztikus faj iránt, és a kérését, hogy halála esetén kertjébe, már örök nyugalomra tért kutyái mellé temessék majd.

Mesél a barátairól, a barátság fontosságáról, de sosem hagyja ki a sorból a kutyák és az állatok iránti mély szeretetet sem.

„Általában az ember minden tulajdonságával rendelkeznek, csak sokkal kevesebb hibával. Megvan bennük a lojalitás, a „mester” szeretete, anélkül, hogy tudnká, ki és mi az a mester. Mindig megérintenek az otthontalan kutyák az utcán. Nem tudják, hogy a „mesterük” hajléktalan. Szeretik azt az embert, ahogy minden kutya szereti a gazdáját anélkül, hogy tudná, ki ő. Szerintetek a családom kutyái tudják, hogy én vagyok Alain Delon? Egyáltalán nem érdekli őket. A kutyáim szeretnek engem, nem tudják ki vagyok és mit csinálok. Gondolkodás nélküli szeretet, tiszta és igaz szerelem.”

A színész még idősen is rengeteget utazik, véleménye szerint kutyái azonnal tudják, ha indulni készül, már abból is, hogy milyen ruhába öltözik. Látja a szemükben, mindenhova követik őt a házban, már nem ugyanúgy viselkednek. – „A kutya tudja, hogy elmész, de nem tudhatja, hogy visszajössz. Ez mindig egy félelem lesz bennük. Egyszer azt mondtam, hogy az igazi magány az, amit a kutyám szemében látok, amikor elmegyek.”

Alain Delon annyira imádja minden kutyáját, hogy otthon temette el őket, mindegyikük kapott sírkövet és megemlékezést, a párokat pedig egymás mellé temette. A birtokán, ahol kedvencei nyugszanak, építtetett egy kis kápolnát. Még életében végrendelkeznie kell, hogy őt is saját birtokán temethessék el, mivel kutyái mellett szeretne nyugodni.

„Az örököseimnek kell majd bizonyítaniuk, hogy ez volt a végakaratom. És én így akarom: kutyáimmal együtt leszek a kis kápolnánkban. Menjek el egy temetőbe? Itt vagyok otthon, ez az én és a kutyáim földje, ez lesz a legfőbb luxus, amit el tudok képzelni magamnak.”