A vietnámi háború hős kutyái
A vietnámi háború híres volt arról, hogy az áldozatul esett csapatok 90%-a sosem látta, ki ölte meg, honnan érte támadás. De nekik is volt egy titkos fegyverük, amiből előnyt tudtak kovácsolni, ráadásul több ezer volt belőle. Ők voltak az elit-fegyverek: a katonai kutyák. 4000-ből mindössze 200 tért haza.
Vietnámban az amerikai csapatok széles körben hasznosították a kutyák képességeit: a bázisok biztosításától a lesállások és az ellenséges csapatok felderítéséig. Általában német juhászkutyákat használtak, ezek keverékeit, illetve labrador retrievereket. Furcsa, de legtöbbjüket családok adták a katonaságnak.
A kutyák a texas-i kiképzőbázison kezdték a felkészülést. Később szelektálták őket képességeik szerint, hogy mely feladatokban lesznek legjobban bevethetők. Bal fülükbe egyedi tetováló számot kaptak. Fegyelem – agresszió és felderítés: e három területen kellett felmérni a négylábúakat, később jöhetett a vezetők kiképzése. Az egyik veterán szerint, aki kutyájával, Smokey-val szolgált Vietnámban, azt mondta, hogy a kutyákat akkor még akkora becsben tartották, hogy a kiképzők élvezettel éreztették a katonákkal: képességeik messze elmaradnak az ebek mögött.
Vietnámban ezek a kutyák jelentették az arany tartalékot a csapatok számára. Messze jó előre jelezni tudták az ellenséget, mielőtt a katonákra támadtak volna a dzsungelben. Figyelmeztetni tudtak a csapdákra, hatalmas előnyt jelentettek azokhoz a csapatokhoz képest, akiknek nem jutott kutya.
A szakértők szerint a kutyák évek óta éltek az „amerikai illatanyagok” között, így a szokatlan, idegen szagokat sokkal gyorsabban érzékelni tudták, mint egy átlagos bevetésen. A kutyák munkaidejét a nyakörvük cseréjével jelezték számukra: speciális bőrnyakörvet helyeztek a nyakukra, mikor szükség volt rájuk, így azonnal tudták, mikor kezdődik az ő bevetésük.
Talán a legveszélyesebb munkát a csapda és aknakereső kutyák látták el. A gránáthoz vagy más robbanó eszközhöz rögzített vékony zsinór az emberi szem számára láthatatlan volt, ám a kutyák könnyű szerrel megtalálták.
A háború ideje alatt 4000 kutya szolgált Vietnámban és Thaiföldön. Jól ismert tény volt, hogy olyan kemény ellenfélnek tekintették a kutyákat, hogy Vietnámban szabályosan fejpénzt ígértek a katonai kutyák megöléséért. Körülbelül 350 állat halt meg akció közben, sokan megsérültek, és mintegy 263 kutyavezető vesztette életét.
Ami a háború legsötétebb foltja volt: mikor a kormány úgy döntött, hogy csapataik elhagyják Vietnámot, a kutyákat egyszerűen felszerelésnek minősítették át és hátra hagyták őket. Néhányukat a dél-vietnámi katonai rendészetre szállítottak. A 4000 kutyából kevesebb, mint 200 tért vissza épségben az Államokba. Nem túl nemes adat ahhoz az embert próbáló feladathoz képest, amit ezek a négylábúak véghez vittek.
Egyes becslések szerint a Washingtonban felállított Vietnámi Veteránok Emlékfalán 10,000-el több áldozat neve lenne felírva, ha az a 4000 kutya nem szolgálta volna őket odaát. Többek szerint még ez a szám is alul becsüli a hős kutyák valódi eredményeit.
(Kutyabarát.hu)
