Kutyák tragikus harctéri szolgálata – a II. Világháború
Hihetjük azt, hogy egy háborúban hasznos szerep jut a munkakutyáknak, de az igazság az, hogy a II. világháború őket sem kímélte: egészen új, szinte barbár feladatkörökben vetették be őket a hadviselő országok. Néhányukról még a mai napig is beszélnek, kitüntették őket, vagy hőstetteikért emlékművet állítottak nekik, de rengeteg, névtelen négylábú áldozat egyszerűen feledésbe merült.
A szovjet robbanókutyák
Az új háború új felhasználási területet igényelt: ún. harckocsi elhárító kutyákat képeztek ki. Az itt szolgáló négylábúak feladata a tankok kiiktatása volt robbanótöltetekkel. Eleinte arra használták őket, hogy a harckocsik alá kúszva a hátukra szíjazott aknát a fogukkal leoldozzák, otthagyják, és visszatérjenek a kiképzőjükhöz, aki távirányítással felrobbantotta volna a töltetet. A kiképzés során a tankok alatt etették őket, és küldetés előtt pedig éhesen indították őket útjukra. A módszer azonban nem volt sikeres, mert a kutyák gyakran megzavarodtak. Többszöri bevetésre használták volna őket, de a kiképzésen nem találkoztak a csata zörejeivel, a fegyverropogással, más robbanó töltetek hangjával, és az ellenséges harckocsik hangja és szaga is megzavarta őket, ezért pánikszerűen rohantak vissza vezetőjükhöz az aknával a hátukon.
A módszer kudarcot vallott, ehhez kétség sem fért, ezért a kutyákat egyszer-használatos, öngyilkos bombákká tették. A kiképzett ebeket felszerelték az oldalukra erősített robbanótöltettel, amelyből egy fából készült rúd állt ki, és ez, amint hozzáért a tank alvázához, felrobbant.
A PDSA egy 1943-ban alapított szervezet, ami a háborúban részt vett és megsérült kutyákat igyekezett menteni
1941-42 során alkalmazták először a robbanókutyákat a németekkel szemben kísérleti jelleggel. Azonban a próba kudarcba fulladt, mert a kutyák álló járműveken gyakoroltak, ezért ijedtükben gyakran visszarohantak a vezetőkhöz, és saját lövészárkaik felett robbant fel a bomba. A kutyavezetők parancsot kaptak, hogy a kutyákat le kell lőni, ha az a saját lövészárka felé menekülne.
Japán és Németország is alkalmazta a robbanótöltetekkel felszerelt kutyákat. Más módszerrel dolgoztak, ezek a kutyák a testük után húzták egy szerkezeten a robbanószert. Azonnali kudarc volt, és még több áldozatot követelt, mint a szovjetek módszere.
Smoky, a híres katonakutya
A második világháborúban a legtöbb hadsereg használta a kutyákat. Voltak köztük, akik a felderítőket kísérték azért, hogy megakadályozzák a rajtaütéseket. Olyanok is akadtak, akik a felszerelést, lőszert és az egészségügyi készleteket szállították. Fajtánként változott, hogy melyik kutyát milyen feladatkörökben alkalmaznak. A német juhászkutyákat és a dobermannokat főleg őrködésre és járőrmunkára osztották be. A sarkvidéki fajták cipekedtek, vontattak, szánt húztak a hegyvidékeken. Kistestű kutyákat is alkalmaztak egyes területeken.
A háború híres kistermetű kutyája egy yorkshire terrier volt, aki Smoky névre hallgatott. Smokyt egy elhagyatott rókalyukban találta egy amerikai katona valahol az Új-Guineai dzsungelben, majd Wynne tizedeshez került, aki az 5. számú csendes óceáni légierőnél szolgált. A kutya tizenkét repülős bevetésben vett részt, túlélt 150 légitámadást és egy tájfunt Okinaván. Egyszer figyelmeztette gazdáját a közeledő gránátrepeszekre, és ezzel megmentette az életét. 1945-ben egy 20 cm szűk csövön húzta át a távíró vezetékét, ezzel napokat takarítva meg a Ligayen-öböli bázist építő alakulatnak. A háború végén Wynne hazavitte otthonába, Clevelandbe, ahol két emlékművet is állítottak a háborús hős yorkinak.
Az amerikai Hadsereg, K9
1942-ben elindult az USA hadikutya programja, más néven a K9. A hadsereg első számításai szerint 200 kutyát szeretett volna kiképezni, ám ez a szám 1945-ig több mint 10 000 kiképzett négylábúra emelkedett. Önkéntesek teljesen ingyen segítették a kiképzést hol a katonai kiképzőtáborok terepein, hol saját otthonukban.
A kutyák először alapképzésen vettek részt, ami nyolc héttől tizenkét hétig tarthatott. Alap engedelmességre nevelték őket, szájkosár használatra és, hogy eltűrjék a gázmaszkot, hozzászokjanak a csatazajokhoz, ingerekhez, és megtanuljanak utazni a katonai gépjárműveken. Miután ezeket megtanulták, következhetett a speciális kiképzés, itt kiképezhették őket őrkutyának, járőr kutyának, futárnak vagy aknakeresőnek.
Őrkutyák: feladatuk az objektumok őrzése volt. Járőrszolgálatot teljesítettek a vezetőjük oldalán. Messziről jelezték az ellenség közeledtét ugatással, morgással. Hasznosnak bizonyultak a dzsungelekben kiépített arcvonalakon, ahol alig lehetett látni. Nekik köszönhetően kevesebb volt a rajtaütésszerű támadás.
Járőrkutyák: Teljes csendben dolgoztak, az arcvonalat őrizték éjszaka, ellenséges állásokat kutattak fel. A legtöbbet amerikai tengerészgyalogság alkalmazta őket a Csendes-Óceáni fronton. Általában dobermannokat, a japánok az ördög kutyájának hívták őket.
Aknakereső kutyák: Taposóaknákat és bombákat kerestek. A háború korai szakaszában vetették be őket Észak Afrikában, de a sivatagi körülmények közt nem állták meg a helyüket.
Futár kutyák: A legjobb munkabírású kutyákat választották futárnak. Két kutyavezető közt zajtalan és gyors rejtőzködő mozgásra képezték ki őket. Minden harctéren, frontvonalon elterjedtek voltak.
Szintén híres háborús hős volt Chips, a német juhászkutya, akinek életéről még film is készült „Chips The war dog” címmel. Egyike volt annak a négy kutyának, aki azt a házat őrizte Casablancában, ahol Roosevelt és Churchill találkozott. Részt vett a szicíliai partraszállásban, ahol egyedül felderített egy géppuskafészket, és addig tartotta ott a négy katonát, amíg az övéi oda nem értek. A háború végén visszakerült eredeti gazdájához, ám sajnos hamar belepusztult háborús sebesülései utóhatásaiba.
A háború végén a kutyáknak vissza kellett térniük a civil életbe, ebben átképző táborok segítették őket. Legtöbbjük eredeti gazdájához került vissza, sokakat veteránok fogadtak örökbe. Akikért nem jelentkezett a volt gazdájuk, azokat a Kutyák védelméért szervezet segítségével örökbe adták.
Ezek is érdekesek lehetnek:
Kutyák az I. világháborúban
Örkényi falkavadászat a két világháború között
Háromlábú kutya volt az I. világháború hőse
(kutyabarát.hu)
