Örkényi falkavadászat a két világháború között
1930-tól 1942-ig a falkavadászat merőben más új értelmezést kapott, és néhány katonatisztnek köszönhetően ismét reneszánszát élte Magyarországon. Budapesttől 50 km-re, az Örkény lovastáborban képezték az Angliából vásárolt kutyákat. Sajnos csak pár archív felvétel maradt fenn az utókornak. Mára sokat változott a vadászat megítélése, de akkoriban fontos társadalmi eseménynek számított.
Mi volt a kutyák feladata?
A légszimatukkal követték a vadat, így mutatták az utat a lovasoknak. Együtt mozogtak mindenhova az alfa vezetésével. Egy ilyen vadászat 30 perctől akár 60 percig is eltarthatott. Ez egy nagyon komoly megterhelést jelentett a kutyák és a lovak részére. A kutyák, miután körbefogták a „zsákmányt”, nem bánthatták. A vadat, miután befogták, visszavitték a társai közé. A végén egy állatorvos ellenőrizte az állatokat. Néha voltak balesetek. Egyik alkalommal a menekülő őz, a kutyák valamint a lovak 40 kilométert tettek meg iszonyatos tempóban, árkon-bokron keresztül.
az örkényi lovaglótanár-képző vadászosztálya a terepen. Forrás: Ernst József Gondolatok a lovaglásról c. könyve
A kutyák hogyan bírták ezt az eszeveszett iramot?
A kopók szívósságáról igen sok történetet keringett szájról-szájra, néhányat le is írtak. Így maradhatott meg ez a történet is: egy kopó az 1937-es őszi vadászat alkalmával eltűnt, 5 nap múlva találtak rá egy vaddisznó csapdában vergődve. A szerencsétlen kutya majdnem egy hétig nem evett, nem ivott, és igen lesoványodott, ennek ellenére a kiképzője feltűnésekor lábra tudott állni, és szerencsére hamarosan felépült. Pár hét múlva már hajtotta a vadat.
Monspart Gábor a híres örkény tábori csúszda falon, 1932
Milyen kopókat alkalmaztak a különböző vadak hajtására?
Az 1930-as évekbeli Szent György lovas szaklap így írt az akkoriban behozott angol kopókról. A falka összeállításánál döntő jelentőségű volt, hogy milyen vadfajra kívántak vadászni, és milyen volt a terep adottsága. Nyúlra mindenkor kistermetű kutyákat alkalmaztak. Ugyanis a dús növényzetű síkságokon vagy erdős területeken a nyúl el tud bújni. A bozótból csak a kistermetű kutya képes kiugratni. A leggyakrabban használt fajták a Basset hound, Artois-i kopó és a több hasznosítású Beagle. Rókára a közepes termetű kopók a legalkalmasabbak. Nagy fedettségű területen rendezett hajtásokhoz a Beagle-t és a nyulászkopót használták. Szarvasra kizárólag nagytestű kopókat alkalmaztak. Nagy francia kopók és a Jurai kopók jöhettek számításba.
Egyik világhírnévre szert tett lovasunk: Némethy Bertalan
Hogyan képezték ki a kopókat?
A kutyáknak legalább 30 különböző kürt jelet kellett megtanulniuk. Ugyanis a vadászok csak igy tudtak kommunikálni egymással a beláthatatlan sűrű erdőben. Belső törzskönyvi rendszer alapján történt a tenyésztésük. A kölykök az idősebb falkatársakat figyelve tanulták meg a szag követését, a vadászat alatti viselkedést. Szukák és kanok vegyesen dolgoztak egy falkában. Amikor valamelyik szuka elkezdett tüzelni, azonnal elkülönítették, hogy ne legyen probléma a falka viselkedésében. A lóhoz szoktatás érdekében rendszeresen sétálgattak istállóban és karámban lovak között. Rövid idő alatt megszokták egymást. A vadászat végén mindig belsőséggel jutalmazták a kutyákat.
A vadásztársaság emlékére az Örkény-tábor kutyakiképző bázisán, fotó Vízler Zsolt
Az 1930-as években a magyarországi falkavadászat megszilárdult, de nem érte el a világháború előtti szintet. 1945-re pedig a magyar falkavadászat hosszú évtizedekre megszűnt létezni.
További háborús kutyás történetek:
Kutyák az I. világháborúban
3 lábú kutya volt az I. világháború hőse
A frontvonalon is bevetették az I. világháborúban a britek a kutyákat
(kutyabarát.hu)
