Nero – a hűséges pénzszállító
Balto mellett kevésbé ismert Nero alakja – hihetnénk ezt, ha nem tudnánk, hogy a legendás pénzszállító bernáthegyiről formázta meg Jack London egyik világhírű regényének alakját. Nero élete kalandos és izgalmas volt: egyszer az mentette meg a vízbe fúlástól, hogy gazdája jobban szerette két nagy zsák aranynál.
Hétről hétre hatalmas vagyonok pihentek meg rövid időre Belinda Mulrooney szállodájának nem túl nagy széfjében. Nagy problémát jelentett, hogy ebben az időben Dawsonban nem létezett bank. A pénzt hetente vagy tíznaponta kellett elszállítani Skagway-be.
Az egyik ilyen pénzszállító út során 1898 tavaszán Belinda, kutyája, Nero és néhány bányász jelentős mennyiségű aranyporral indult útnak. Nero két oldalára egy-egy arannyal teli zsák volt akasztva. Abban az évben a hirtelen jött olvadás megnehezítette az utazók dolgát. Az egyik megáradt patakon egy kidőlt fa szolgált hídként. először Belinda kelt át rajta megpakolt hátizsákjával, majd őt követte Nero. A „híd” közepén a kutya megcsúszott, s a megáradt jeges patakba zuhant. A rajta lévő zsákok horgonyként húzták a mélybe.
Belinda azonnal ledobta zsákját, s egy félig a víz fölé hajló fűzfába kapaszkodva vetette magát a vízbe, de a rohanó patak őt is magával ragadta. A fagyos vízben levegőért kapkodva valahogy sikerült megragadnia Nero nyakörvét, de képtelen volt kiemelni a kutyát. A patak egy kanyarulatánál az aranybányászoknak sikerült megragadni Belindát, aki félig megfulladva vonszolta magával a látszatra már halott kutyát.
„Vágjátok le a kutyáról az aranyat! Csak a kutyát! Hagyjátok azt a nyavalyás aranyat!” – próbálta sikoltani kísérőinek – és a kísérők, bár elszörnyedtek eme esztelenségen, és a hölgy száját elhagyó káromkodástól, engedelmeskedtek. Az arany elveszett, de Nero életét sikerült megmenteni.
Nero 1897 legelején született; Belinda egy angol férfitól vásárolta a kölyköt. A szállodában a kutyának külön szobája volt. A pénzét Belinda sosem magánál tartotta, hanema Nero nyakába kötött erszényben. Akkoriban Seattle közbiztonsága hagyott némi kívánnivalót maga után, de Belinda sosem panaszkodott, hogy megpróbálták volna kirabolni.
Belinda később megismerkedett Charles Eugene Carbonneau-val. A délceg francia egy éven át rózsákkal árasztotta el az üzletasszonyt, hogy elnyerje kezét. Bármily furcsa, Belinda attól tette függővé válaszát, hogy mit szól Nero: ha a kutya megmorogja a kérőt, nászról szó sem lehet. De Nero nem morgott, hanem tőle teljesen szokatlan módon lelkesen nyalogatta a kissé megrémült vőlegényjelölt kezét. Nászútra Párizsba indultak, s az 1900-as évet Európában töltötték. Az újvilágba visszatérve Seattle-ben telepedtek le, és Nero ott élt élete végéig.
Nero halhatatlanná vált az irodalomtörténet számára. 1897-ben Északra utazott szerencsét próbálni egy fiatal kaliforniai író, bizonyos Jack London. Egy telet töltött egy csapat aranyásó társaságában, egy rönkházban, Dawsontól mintegy 60 mérföldnyire. Aranyat nem talált, de számtalan történetet vitt haza magával, melyeket az elkövetkezendő 19 év során számtalan formában megörökített. 1903-ban jelent meg világhírű regénye, A vadon szava, melynek hőse a bernáthegyi-keverék, Buck. London két kutyát használt fel Buck modelljeként: Belinda Mulrooney Neróját, és Clarence Berry Julian nevű masztiffját. Így hát Nero élete kis változtatással harminc nyelven, sok milliós példányszámban került a világ olvasói elé.
Előző részeink:
Az aranyláz kutyái
A hős Balto igaz története
És ma:
A plébános, aki magyar színekben világbajnok lett hatos kutya fogatával
Balogh Ottó kénytelen volt feladni az Iditarod versenyt
Horváth János
Magyar Kutyasport Szövetség
(kutyabarát.hu)
