Saját KB bal
Saját KB jobb

Nem félünk az állatorvostól! Hasznos tanácsok

Bizony hasznos kérdésekre adhat választ az alábbi írás. Sajnos vannak kutyák, akik rettegnek az állatorvostól, pedig nem kéne, hiszen ők csak segíteni szeretnének. Azonban előfordul, hogy a kutyusok ezt másképp élik meg. Hogyan szoktasd hozzá kutyádat az állatorvoshoz, hogyan kerüld el, hogy féljen tőle – erre próbál választ adni a Szentendrei Kutyasuli egy írásában.

Fifi fél az állatorvostól. Fifi fél az injekciótól. Fifi nem szereti a fémasztalt. A fémasztal hideg. Fifi nem szereti, amikor az állatorvos megvizsgálja. Fifi nyilván harap, ha a bűzmirigyét nyomják ki, miért, te mit szólnál, ha a fenekednél maszekolna egy idegen?

Ha ismerős a helyzet, rossz hírünk van. Fifi viselkedése nem normális. Az a kutya, amelyik jelenetet rendez a dokinál, egyenértékű Julcsival, aki örjöng a fogorvosi székben.

Az állatorvos nem ellenség

Egy szép világban a kutya érdeklődve megy be a rendelőbe, az asztalon nyugodtan vár és akár kellemetlenségeket -injekció, fájdalmas területek tapogatása, bűzmirigy kinyomása, varratok kiszedése- is zokszó, hurok és durva lefogás nélkül tűr. 

Képzeljék, vannak ilyen kutyák, nem is egy. De az állatorvosok elmondásából az derül ki, hogy nagyon kevesen. Azért, mert az állatorvoshoz a kutyák nagy részét szoktatni kellene, nem pedig kizárólag rossz élményekkel kitömni őket, hiszen az még egy jó idegrendszerű egyedet is megvisel.


A “normális” viselkedés az állatorvosnál (Fotó: nenyumizd.reblog.hu)

Jó, de mit csináljak?

Mindkét esetben – állatorvostól még nem félő kiskutya, állatorvostól már parázó állat – pozitív élményekkel kell kitömni a kutyát. Vigyék el a rendelőbe vizsgálat nélkül és ha bemegy, jutalmazzák falattal (ne ölbe véve munyizzák, simán menjenek be pórázon), majd lépjenek is le vele. Amikor az már jól megy, Fifi gond nélkül járkál a rendelőben, folytassák a munkát a vizsgálóasztalon. Felrakják, falat, leveszik, elviszik. Amikor már ez is megy, a következő vizsgálatkor legyenek nyugodtak, magabiztosak és a falattal folyamatosan jutalmazott kutyát engedjék vizsgálni.

Igen, ez macera, de ha már annyira szeretik azt a kutyát, gondolják át, miért balhézik? Mert retteg az elkövetkező tortúrától, ami az örjöngés mértékével egyenes arányosan növekszik. És önök ezt hagyják.

Nézzenek magukba is!

Ha a kutya örjöng, harap, hisztizik, hurokkal kell beadni neki egy egyszerű oltást, a gazda pedig kimenekül a vizsgálóból, nézzen magába, ki örjöng itt valójában? Ki hisztizik? Ki aggódik? Ki ideges? Ki reagálja túl a helyzetet? Ja, hogy ön? Aggódik, mert jaj, szegény kiskutya fájni fog neki? Szegény kiskutya fél? Megijed? Beteg? El fog pusztulni?

Akkor annyira ne lepődjenek meg, ha a nyárfaként reszkető, bizonytalan gazda kezei között az eleve bizonytalan, rossz élményekkel teli kutya összeomlik és elkezd ámokfutni, ordítani, vagy harapni.

Ami rossz az állatorvosnak, az aszisztensnek, a gazdának, de a legrosszabb a kutyának.

 

 

 

(kutyabarát.hu)

 

 

Forrás: nenyumizd.reblog.hu

 

További érdekes cikkek
Hozzászólások
Töltés...